utolsó

Ez a szó jellemzi a napjaimat mostanában. Utolsó napok, utolsó egyetemi órák, utolsó iszogatás, utolsó biliárd, utolsó spinning, utolsó kínai, utolsó szobatársas röhögős délután. Örülök neki, hogy kimehetek külföldre, de nagyon "egyik szemem sír, a másik nevet" hangulat van, amiért itt kell hagynom sok-sok számomra kedves embert, dolgot. Ilyenkor azzal nyugtatgatom magam, hogy héé csak 5 hónap, hamar elmegy, ugye?

Az utolsó napok sajnos az önfeledt búcsúzkodás és pakolás helyett zh-ra tanulással mennek, szóval ahelyett, hogy azon gondolkodhatnék, hogy itthon hagyjam-e a tizennyolcadik pár cipőt, tanulgatom az Északnyugati-Kárpátok zegzugos tájait. Persze azért helyrekerül lassan minden, a szép nagy böröndöt, amit múltkor mutattam, telepakoltam, a koliból hazaköltöztem, és múlt héten sort kerítettünk a búcsúbulikra is. Ezúton is nagyon-nagyon köszönöm a barátaimnak, hogy eljöttek, nagyon jól éreztem magam, és hiányozni fognak a közös kocsmázások és partyk.

Még pár papírt el kell intéznem, meg kell írnom a zh-t, és akkor mondhatom végre, hogy készen állok a nagy útra. Csütörtökön este indulok a Keleti pályaudvarról, vonattal (igen vonattal, mert ennyi cuccal a repülőről mosolyogva küldenek el, 23 kg??? ezek viccelnek) na szóval kb 600 kilós böröndömmel és a nálam 3x nagyobb túrahátizsákommal, laptoptáskával no meg jó nagy adag magabiztosággal(?) megpakolva, elvileg másnap reggel 9:10 perckor begurulunk a Berliner Hauptbahnhof-ra, ahol drága Annácska fog rám várni :)

Megint pár kép a múltheti és tegnapi utolsó bulikról, amolyan így telnek az utolsó napjaim címen.

Legközelebb remélem már Berlinből jelentkezem.

Puszilok mindenkit:

Eszti