Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...

Europameisterschaft 2012

Elkezdődött az EB!!!!!

Hihetetlen, de máris június közepe van és ezerrel tombol a fociláz Németországban. Ha van olyan nemzet, aki mindent megtesz a csapatáért, akkor az a német. Eszméletlen milyen szintű imádat veszi körül a játékot, és magát a rendezvényt. A legkisebbektől az idősekig mindenki egy emberként szurkol a német válogatottnak, soha ehhez hasonlót nem láttam még. 

Múlt pénteken, június 8-án startolt, az idén Lengyelország - Ukrajna rendezésű foci Európa Bajnokság, de itt Berlinben már áprilisban mindenhonnan csak a fociról lehetett hallani. A boltok tele voltak a különböző (német)szurkolói kellékekkel, a legtöbb általános termék német nemzeti színű csomagolást kapott, és mindenki készítette magát az egy hónapon át tartó fociőrületre. 

Valahogy így néznek ki a boltok... még a wc-papír is focimintás...

Pénteken mindannyian kiváncsiak voltunk a Lengyelország - Csehország nyitómeccsre, és a közelben találtunk is egy korrekt helyet, ahol kivetítőn lehet nézni az EB meccseket. A Subland nevű klub udvarán tiszta strandhangulatot csináltak a tulajdonosok, már csak a pálmafák hiányoznak, szóval elég sokszor leszünk megtalálhatóak ezen a helyen. Pepe múltkor már büszkélkedett, hogy megismerték a pultosok... lehet, hogy ez lesz a törzshelyünk. (Mondjuk Annával ma éppen egy dönerest szemeltünk ki erre a célra... de majd meglátjuk) A félidőben pedig csocsóztunk, jó magyar szokás szerint.

A szombati német-portugált viszont már nagyüzemben szerettük volna tolni. Ezért a jól megérdemelt tepsis rakott karfiolos ebéd után a Brandenburgi kapuhoz indultunk. Az EB idejére ugyanis egy komplett több kilóméter hosszú "Fanmeile" került kialakításra a "die Straße des 17."-n . Aki elég öregnek érzi magát, biztos emlékszik a '90-es évek berlini LoveParade-jaira, amit hasonlóan ezen az utcán rendeztek, szóval kicsit átéreztük a hangulatot. :)

A német csapat mérkőzéseit itt is meg lehet majd tekinteni, illetve az elődöntöket és a döntőt. Gondolom másnap reggelre gyorsan rendbevágják az utcát, mert Berlin egyik legforgalmasabb útjáról beszélünk, ami nélkül megbénulna a közlekedés. De ezeken a napokon esténként el van terelve a forgalom. 

Sajnos az egész terület le volt zárva, csak külön bejáratokon lehetett bejutni a kivetítőkhöz. Átvizsgálás, motozás, mint a reptéren, sőt semmiféle folyékony dolgot nem lehetett bevinni a rendezvény területére, egy csaj táskájából ott dobatták ki a dezodoros flakont, meg a gyógyszereket. Nos, hát mivel mi jópár sörrel, meg finom borokkal felszerelkezve érkeztünk, nem igen szerettük volna, ha azok a nagy konténerben végzik, ezért alkalmaztuk a "kerítés alatt", tökéletesen jól működő módszert. :)

Az egész meccs fantasztikus volt, abszolút stadionhangulat, körülöttünk rengeteg szurkoló, akik a gólnál egy emberként emelkednek el a talajtól, és egymás nyakába borulva örülnek a csapat sikereinek. Hatalmas élmény volt így nézni a mérkőzést, biztos hogy megyünk még párszor ide is.

Eszméletlen volt a tömeg már napközben a villamosokon, S-Bahn-okon is. Mindenki zászlókkal, sapkákkal, sípokkal, és minden német nemzeti színű. MINDEN!!! Én meg Anna csak óvatosan felvettük a fekete-piros-sárga hulala-nyakláncunkat, meg az arcunkra német zászlót rajzoltunk, és eléggé eltörpültünk a tömegben. 

A legelképesztőbb dolgokat tudják magukra aggatni, és az a legfurább, hogy ez itt így természetes. Minden autón ott vannak a kis ajtóra szerelhető zászlók, a visszapillantóra ráhuzható nemzetiszín huzat és a DEUTSCHLAND felirat a hátsó ablakra kifeszítve.

Rengeteg ember, talán elvétve volt pár portugál szurkoló is... valahol

 

Itt pedig a csodálatos körmünk és a pofi-zászlócskáink. :)

Azt mondanom sem kell, hogy meccs után bulizni indultunk. Most először úgy különösebb terv nélkül, arra gondoltunk, hogy elmegyünk a Warschauer Straße-ra, mert ott található a legtöbb kocsma, bár, klub stb., és majd beülünk valahova. 

Nos talán épp beléptünk egy kapun, egy kerthelyiségbe, ahol utánnunk szól egy srác, hogy "Magyarul beszéltek?". Röhögtünk, hogy már megint magyarokkal futunk össze, lassan tényleg igaz, hogy működik a magyarmágnes. A srác, Johannes valójában Berlinben született, csak apukája magyar, de nagyon szépen beszélni a nyelvünket, és nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. És mivel a barátaival épp egy szülinapi buliba igyekeztek, csatlakoztunk... valójában az ottani egyik klubba sikerült bejutnunk így velük, mindössze annyit kellett mondanom a pénztáros csajnak, hogy "Tudom, tudom", merthogy egyszer ő is volt Magyarországon és nagyon megtetszett neki ez a szó. Majdnem a nyakamba ugrott örömében, mikor meghallotta tőlem. :)

Később kiderült, hogy "Silent Party" lesz, ami azt jelenti, hogy mindenki kap egy vezeték nélküli fülhallgatót, amin most két választható csatorna volt, és a teremben két DJ tekerte a lemezeket, mi pedig kiválaszhattuk, hogy éppen melyiket hallgatjuk. Jellemzően ez abból állt nálunk, hogy egymásnak ordibáltunk "Anna, hallgasd a másikat!!!", "Miért, ott mi megy?", meg egyszer levettük a fülhallgatót és a tök csendben hallgattuk, ahogy az emberek hamisan ráéneklik a szöveget a fülükben szóló zenére. :) 

Sosem voltam még elötte ilyen buliban, de nagyon tetszett, órákig buliztunk a rertorock zenékre. Szuper este volt!

Hát meccs lesz még bőven, ma este például egy újabb, Németország- Hollandia, amit megint valami nagyobb rendezvény keretein belül nézünk meg, szóval innentől beindul a szekér, foci minden mennyiségben, most először amolyan német módra, velünk magyarokkal.

Hajrá Németország! Los geht's Deutschland!

Sony Center és Boulevard der Stars

Sziasztok! Újabb hét telt el, és már megint sokmindenről kell beszámolnom Nektek!

Már tervezzük egy ideje, hogy esti pompájában is megnézzük Berlin, csak eddig sosem volt rá megfelelő alkallom, kellően elviselhető időjárás. Így aztán a múlt héten egyik este elhatároztuk, hogy megnézzük a belvárost. Egy már korábbi célpontunkat, a Sony Centert szerettük volna mindenképpen megtekinteni, mert bár nappal is fantasztikus építészeti csodát nyújt, éjszaka különleges fényjátékra kerül sor, a turisták szórakoztatása  érdekében. Ez egy nagy mozi-kiállító-vendéglátó komplexum a Potsdamer Platz-on. Természetesen egy óriási mozival, film- és televíziótörténeti kiállítással, rengeteg étteremmel és kávézóval valamint itt található a LEGOLAND is.

 

    

 Fantasztikus ez a tetőszerkezet 

Ahogy a Sony Center mellett sétálgattunk egyszer csak azt vettük észre, hogy a lábunk alatt csillagok vannak a járdán. Előszőr hirtelen fel sem fogtam, hogy a Hírességek Sétányán vagyunk. Hollywood-ban található az eredeti csillagos változat, de itt Berlinben is úgy látszik elkészült a megfelelője (mint minden amerikai cuccnak!)

Többnyire számomra ismeretlen német színészeknek, és rendezőknek, zeneszerzőknek állítottak csillagot, de nagyon érdekes volt, hogy le is lehet fényképeszkedni az egykori sztárokkal. :) Az ügyes tervezők ugyanis úgy alkották meg a sétányt, hogy a csillagoktól megfelelő távolságban "távcsöveket" szereltek be, ha ezen keresztül nézünk a sétányra, olyan, mintha a sztárok éppen a jelenlegi csillaguk helyén állnának életnagyságban. Mivel ez így elmagyarázva elég nehéz, ezért rákerestem interneten, és megmutatom képeken.

  

Ezeken az úgy nevezett "távcsöveken" át láthatóak a sztárok

És ha ügyesek vagyunk a fényképezőgéppel, akkor ilyen képet készíthetünk Marlene Dietrich-ről.  Mivel este volt, a mi képeinken vagy én vagy Marlene nem látszódik a vakuhasználattól függően, szóval majd egyszer nappal újra megpróbálom elkapni a hölgyet egy fotóra.
 

Ami még csodálatos volt az estében, az a Brandenburgi kapu esti fényekkel, én személy szerint rögtön beleszerettel, újra. Jó idő volt, kevesebb volt a turista, mint napközben és kellemesen lehetett sétálgatni az Unter den Linden-en.

Sajnos hét hátralévő felében eszméletlenül szörnyű volt az időjárás, napokig ki sem mozdultunk a szobából, csak maximum egyetemre mentünk be, de semmit nem lehetett megnézni, vagy csak egyáltalán sétálgatni a városban. Teljesen depresszióközeli állapotban voltunk esküszöm, ez az esős, szemerkélős, hideg időjárás, főleg így júniusban abszolút elfogadhatatlan, és egyszerűen nem tudom megszokni. (Azóta szerencsére konszolidálta magát, bár még holnap-holnaputánra is esőt mond, de legalább nem 11-13 fok lesz, hanem kicsit melegebb)

Azért ezekben az inységes időkben is kellően izgalmasan töltöttük el a napokat, vérre menő kártyapartykat csapva, söröket és finom fagyit majszolva éltük át a bezártságot. 

Hú és természetesen isteni finomakat főzünk, legalábbis a napokban eléggé felfuttatuk a szakácstudományunkat, szombaton például egy ínycsiklandó tepsis rakott karfiollal, ami egyszerűen mesésen finom lett.

Azóta természetesen elkezdődött a foci EB, és ezerrel nézzük a meccseket, de erről mindenképpen majd külön postban írok. Puszi Nektek és szép napsütéses hetet mindenkinek!

Ez lenni kicsi áziai bejegyzész...

... lenni nem túl hosszú, mégisz megmutatni, hogy van gondolász Rátok!

Ha Németországhoz egy kisebbséget kell mondani, rögtön mindenkinek a törökök jutnak eszébe, itt laknak több évtizede, behozták a dönerjüket, a szönyegeiket, a fűszereiket meg a vendégmunkásaikat. Mi is többször voltunk már a Berlini "Töröknegyedben", Kreuzbergben, nos tényleg eléggé más világ, de őszintén szólva teljesen Berlin része. Ezek után sokszor gondolkodtunk azon, hogy hol van Berlinben az ázsiai negyed? Mert hát minden városban van, szóval itt is kell lennie.

Történt egyszer, hogy a kedvenc villamosunkkal, az M8-assal (ami Észak-kelet Berlinből nyugat felé közlekedik, és összeköti a kollégiumomat a belvárossal) utaztunk és arra lettünk figyelmesek, hogy hihetetlen magas koncentrációban jelennek meg vágott szemű emberkék a villamoson. Több heti utazás után észrevettük, hogy szinte kizárólag csak ezen a villamoson közlekednek (más vonalon, vagy S-bahnon nagyon ritkán találkoztunk ázsiaiakkal). Az egyik nagy bevásárló"központjuk" pedig a "Herzbergstrasse-Industriegebiet" megállónál található. Kívülről nem látszik más, csak a nagy bejárat, és a rengeteg járókelő ázsiai, merthogy fehér embert oda bemenni mégsoha nem láttunk. 

Valahogy kicsit mindig féltünk, meg persze szivattuk egymást Annával, hogy kiveszik a vesénket és felboncolnak odabenn, de most a héten felbátorodtunk és elmentünk a "Donhuán Centerbe". Eleinte még tényleg tartottam attól, hogy be sem engednek, elvégre mi a fenét akarunk mi ott csinálni, de aztán láttunk más "nemázsiaiakat" is, szóval megnyugodtunk. A bejáraton túl egy óriási ipari park található, raktárakkal, amik kis "boltokat" rejtenek magukban. Az egész egy nagyker-re hasonlít, kinézetében és áraiban is. Gondolom a városi kínai árusok itt szerzik be a boltjaikban árusított ruhákat, árusikkeket, például próbababákat, vállfákat is árulnak. 

Emellett persze értelmet nyert az is, hogy miért járnak ide olyan sokat, és annyian az ázsiaiak? Mert nekik  egy kiépült szolgáltatói szektor is létrejött, fodrászattal, manikűrössel, étkezdékkel, masszázsszalonokkal, amikben mindenhol tömött sorok álltak, és babakocsikkal versenyeztek az anyukák, hogy ki kerül előbb sorra.

Ilyen nagy raktárakat kell elképzelni. Ez a 3-as számú, mi azt hiszem a 8-asban is jártunk.

Ruhák tömött sorokban ...

 

Giccsparádééé, integető macska, bagoly és krokodil, melyek elengedhetetlen tartozékai egy háztartásnak.

 

Érdekes világ az biztos, életemben nem jártam még ilyen helyen, a boltok inkább raktárakra hasonlítottak, mindenhol az a fura kínai szag terjengett, az odaégett szójaszósz, és a különböző fura zöldségek "illata" örökre beleégett az emlékezetünkre. Rövid sétá után menekültünk is ki a nagy raktárakból, és bár maradandó élmény volt, lehet hogy egyszer visszamegyünk még nézelődni.

A központ egyébként hivatalosan vietnámi, ahogy azt a honlapjukon is látni lehet: 

http://www.dongxuan-berlin.de/

Sosem gondoltam volna, de levonható a következtetés, pár megállóra tőlem, Herzberg-ben található az ázsai negyed! :) 

Berlinbe kicsit késve érkezett a nyúl...

Mikor vasárnap reggel megérkeztünk Berlinbe már izgatottam vártam, hogy a lakásra érjünk, hiszen reméltem, hogy megérkezett a nyereményakción beváltott ajándékcsomagunk. 

Az itteni híres Berliner Pilsner sörgyár ugyanis akciót szervezett, a kupakok beváltásával különböző ajándékokat lehet nyerni, a weboldalra fel kell tölteni a kupakokban található kódokat és kezdődhet a gyűjtés. 

Eleinte esélytelennek tűnt ez a vállalkozás, mert bár nem vetjük meg az alkoholt, ennyi sört nem szoktunk meginni, ilyen rövid idő alatt. Aztán ahogy többször is járkáltunk a városban, észrevettük, hogy az emberek eldobálják a söröskupakokat. Hiába tiszta város Berlin, söröskupakok hevernek a járdán mindenfelé, lehet az városközpont, vagy eldugott kis utca. Szóval elkezdtünk a lábunk elé figyelni, és egy-két alkalom után össze is gyűjtöttük a gyönyörűséges Berliner Pilsneres maciformájú fém sörnyitóra való 30-30 kupakot, természestesen egyet Annának, egyet nekem. És mivel a gyűjtés olyan nagy hirverést kapott, hogy Pepe is segített nekünk jópár kupakkal, a végén már neki is gyűjtöttünk. 

Így vasárnap reggel, 3 nagyméretű boríték várt a postaládámban, három csodálatos sörnyitóval. 

Ahogy korábban írtam, a nyuszi meg eléggé elkésett itt északon. A szüleim még húsvét előtt küldtek nekünk egy csomagot, hogy ha húsvétra nem is, de talán később megkapjuk azt is. Nos május 18-án ideért, kicsit összetörve, összegyűrve ugyan, de egészben, valószínüleg az "elsőbbségi" okozott gondot, hiszen a normál csomagok időben megérkeztek eddig mindenkinek.

Nagyon szépen köszönjük a gyönyörű húsvéti mézeskalácsokat, szépségesek, és nagyon tetszenek! :)

Szóval aki esetleg levelet/csomagot akar nekünk küldeni még csak véletlenül se elsőbbségivel tegye! :)