Europameisterschaft 2012

Elkezdődött az EB!!!!!

Hihetetlen, de máris június közepe van és ezerrel tombol a fociláz Németországban. Ha van olyan nemzet, aki mindent megtesz a csapatáért, akkor az a német. Eszméletlen milyen szintű imádat veszi körül a játékot, és magát a rendezvényt. A legkisebbektől az idősekig mindenki egy emberként szurkol a német válogatottnak, soha ehhez hasonlót nem láttam még. 

Múlt pénteken, június 8-án startolt, az idén Lengyelország - Ukrajna rendezésű foci Európa Bajnokság, de itt Berlinben már áprilisban mindenhonnan csak a fociról lehetett hallani. A boltok tele voltak a különböző (német)szurkolói kellékekkel, a legtöbb általános termék német nemzeti színű csomagolást kapott, és mindenki készítette magát az egy hónapon át tartó fociőrületre. 

Valahogy így néznek ki a boltok... még a wc-papír is focimintás...

Pénteken mindannyian kiváncsiak voltunk a Lengyelország - Csehország nyitómeccsre, és a közelben találtunk is egy korrekt helyet, ahol kivetítőn lehet nézni az EB meccseket. A Subland nevű klub udvarán tiszta strandhangulatot csináltak a tulajdonosok, már csak a pálmafák hiányoznak, szóval elég sokszor leszünk megtalálhatóak ezen a helyen. Pepe múltkor már büszkélkedett, hogy megismerték a pultosok... lehet, hogy ez lesz a törzshelyünk. (Mondjuk Annával ma éppen egy dönerest szemeltünk ki erre a célra... de majd meglátjuk) A félidőben pedig csocsóztunk, jó magyar szokás szerint.

A szombati német-portugált viszont már nagyüzemben szerettük volna tolni. Ezért a jól megérdemelt tepsis rakott karfiolos ebéd után a Brandenburgi kapuhoz indultunk. Az EB idejére ugyanis egy komplett több kilóméter hosszú "Fanmeile" került kialakításra a "die Straße des 17."-n . Aki elég öregnek érzi magát, biztos emlékszik a '90-es évek berlini LoveParade-jaira, amit hasonlóan ezen az utcán rendeztek, szóval kicsit átéreztük a hangulatot. :)

A német csapat mérkőzéseit itt is meg lehet majd tekinteni, illetve az elődöntöket és a döntőt. Gondolom másnap reggelre gyorsan rendbevágják az utcát, mert Berlin egyik legforgalmasabb útjáról beszélünk, ami nélkül megbénulna a közlekedés. De ezeken a napokon esténként el van terelve a forgalom. 

Sajnos az egész terület le volt zárva, csak külön bejáratokon lehetett bejutni a kivetítőkhöz. Átvizsgálás, motozás, mint a reptéren, sőt semmiféle folyékony dolgot nem lehetett bevinni a rendezvény területére, egy csaj táskájából ott dobatták ki a dezodoros flakont, meg a gyógyszereket. Nos, hát mivel mi jópár sörrel, meg finom borokkal felszerelkezve érkeztünk, nem igen szerettük volna, ha azok a nagy konténerben végzik, ezért alkalmaztuk a "kerítés alatt", tökéletesen jól működő módszert. :)

Az egész meccs fantasztikus volt, abszolút stadionhangulat, körülöttünk rengeteg szurkoló, akik a gólnál egy emberként emelkednek el a talajtól, és egymás nyakába borulva örülnek a csapat sikereinek. Hatalmas élmény volt így nézni a mérkőzést, biztos hogy megyünk még párszor ide is.

Eszméletlen volt a tömeg már napközben a villamosokon, S-Bahn-okon is. Mindenki zászlókkal, sapkákkal, sípokkal, és minden német nemzeti színű. MINDEN!!! Én meg Anna csak óvatosan felvettük a fekete-piros-sárga hulala-nyakláncunkat, meg az arcunkra német zászlót rajzoltunk, és eléggé eltörpültünk a tömegben. 

A legelképesztőbb dolgokat tudják magukra aggatni, és az a legfurább, hogy ez itt így természetes. Minden autón ott vannak a kis ajtóra szerelhető zászlók, a visszapillantóra ráhuzható nemzetiszín huzat és a DEUTSCHLAND felirat a hátsó ablakra kifeszítve.

Rengeteg ember, talán elvétve volt pár portugál szurkoló is... valahol

 

Itt pedig a csodálatos körmünk és a pofi-zászlócskáink. :)

Azt mondanom sem kell, hogy meccs után bulizni indultunk. Most először úgy különösebb terv nélkül, arra gondoltunk, hogy elmegyünk a Warschauer Straße-ra, mert ott található a legtöbb kocsma, bár, klub stb., és majd beülünk valahova. 

Nos talán épp beléptünk egy kapun, egy kerthelyiségbe, ahol utánnunk szól egy srác, hogy "Magyarul beszéltek?". Röhögtünk, hogy már megint magyarokkal futunk össze, lassan tényleg igaz, hogy működik a magyarmágnes. A srác, Johannes valójában Berlinben született, csak apukája magyar, de nagyon szépen beszélni a nyelvünket, és nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. És mivel a barátaival épp egy szülinapi buliba igyekeztek, csatlakoztunk... valójában az ottani egyik klubba sikerült bejutnunk így velük, mindössze annyit kellett mondanom a pénztáros csajnak, hogy "Tudom, tudom", merthogy egyszer ő is volt Magyarországon és nagyon megtetszett neki ez a szó. Majdnem a nyakamba ugrott örömében, mikor meghallotta tőlem. :)

Később kiderült, hogy "Silent Party" lesz, ami azt jelenti, hogy mindenki kap egy vezeték nélküli fülhallgatót, amin most két választható csatorna volt, és a teremben két DJ tekerte a lemezeket, mi pedig kiválaszhattuk, hogy éppen melyiket hallgatjuk. Jellemzően ez abból állt nálunk, hogy egymásnak ordibáltunk "Anna, hallgasd a másikat!!!", "Miért, ott mi megy?", meg egyszer levettük a fülhallgatót és a tök csendben hallgattuk, ahogy az emberek hamisan ráéneklik a szöveget a fülükben szóló zenére. :) 

Sosem voltam még elötte ilyen buliban, de nagyon tetszett, órákig buliztunk a rertorock zenékre. Szuper este volt!

Hát meccs lesz még bőven, ma este például egy újabb, Németország- Hollandia, amit megint valami nagyobb rendezvény keretein belül nézünk meg, szóval innentől beindul a szekér, foci minden mennyiségben, most először amolyan német módra, velünk magyarokkal.

Hajrá Németország! Los geht's Deutschland!