Lili&Áron látogatás, szülinapi partyk...

... szóval nem unatkozunk mostanában sem. Így hogy végeztünk a vizsgákkal végre felszabadultan élvezhetjük a berlini nyarat. Igen, nyarat. VÉGRE! Igaz múlt héten végig rossz idő volt, eső, 15 fok, de most hétvégére megérkezett a nyár, és 30 fokban, napsütésben sétálgathatunk meg napozhatunk mindenfelé.

Múlt héten pénteken, péntek 13-án egy 4-szeres szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Kiderült ugyanis, hogy majdnem az összes magyar Erasmusos ismerősünk júliusban született (persze mindeket leszámítva), így egyértelmű volt, hogy tartunk egy nagyszabású, olyan berlinimagyar bulit. Megint sok magyarral, viszont legalább annyi német vendéggel ünnepeltük meg a Drágák szülinapját! :) Annával még csokitortát is sütöttünk, aminek nagy sikere volt. Persze ezen kívül volt sok finomság, meg pálinka, zbojnický is. Megállapíthatom, hogy Magyarországon vannak a világ legfinomabb borai. Kóstoltam olasz száraz fehérbort, valami franciát is, de egyszerűen ihatatlanok voltak. Szóval már várom, hogy otthon az árnyékban hűsölve kortyolgassam a roséfröccsöt. (Ja igen, itt kinn még a fröccsöt sem ismerik..... hihetetlen....)

Fantasztikus este volt, mindenki kellően jól érezte magát az este végére, jól leamortizáltuk Roli szobáját, aki szegény pont utána költözött ki, így volt dolga rendesen a takarítással. 

 

A napok viszont egyre gyorsabban mennek, sokszor már így visszagondolva nem is tudom mit csináltunk még a héten, mert csak úgy eltelnek a napok. Vásárlással, főzéssel, penumbrával :) Egyik nap, talán szerdán elvittük Pepét meg Balázs a világ, najó Berlin, szerintünk egyik legjobb dönereséhez is, ahol csak 1.50 a döner, és nagyon szeretjük. A városban mindenhol máshol 2.80-ért, vagy 3 euróért lehet csak dönert venni, és azért őszintén szólva ennyi pénz elég sok érte, de ez a preisgünstig ajánlat verhetetlen. Magyarországon is átvehetnék az itt készült kenyeret, amit megpirítanak, mielőtt belekerül a husi. Valahogy sokkal finomabb, mint a Wikingeres mikrózott "valami". De ez is része lesz majd Anna Kaufland franchise vállalkozásának, szóval szerintem nem kell sokat várnotok erre a csodás pirított kenyérre Nektek sem. :)

Aztán csütörtök napközben megérkeztek Liliék!!! Már nagyon vártuk őket, ki is mentünk eléjük a buszpályaudvarra, ugyanis június 1-től újra van Berlin-Budapest orangeways-es járat. Persze mikor mi utaztunk ki-haza, akkor pont eltörölték. A pesti busz a Messe Nord/ICC-nél elhelyezkedő International Busstation-ra érkezett, zuhogó esőben, így Lili és Áron rögtön elsőkézből érezhették milyen a berlini nyár (londoni?) :) Mivel a busz délután 1 körül ért Berlinbe, gyors hazapakolás után (itt egy laza másfél órás útról beszélek, mert mi Kelet-Berlin keleti felén lakunk, a pályaudvar meg Nyugat-Berlin nyugati felén van) még nyakunkba vettük a város, és próbáltuk megmutatni Liliéknek a legfontosabb nevezetességeket, amiket sétálva, nézelődve is végig lehet járni. 

A 100-as -kétemeletes- busszal (ami Zoologischer Gartentől indul és Alexanderplatzig végighalad a legismertebb helyeken) megnéztük a Siegessäule-t, a Bellevue kastélyt, majd a buszról leszállva elsétáltunk a Reichstag mellett, és megnéztük a Brandenburgi kaput. Kicsit rossz volt az idő, egész nap esett, csak néha volt pár szárazabb óra, de ettől függetlenül hősiesen végignézünk mindent. Ahogy esteledett elsétáltunk még a Checkpoint Charlie-hoz is, ami ugye a volt katonai ellenőrző pont, és óriási szerencsénk volt, mert ilyenkor már nem voltak ott a katonának beöltözött fotózható emberkék, és odaállhattunk mi magunk a őrház mellé. :)

Hazafelé pedig megnéztük a Postdamer Platz-ot, a Hírességek Sétányát és Áron meg Lili mindenképpen látni szerették volna a Sony Centert, ami esti fényekben nagyon csodálatos volt.

Kiscsapat a Reichstagskuppel-ben

Másnap a fiatalok (Áron és Lili - nagyon rászoktunk, hogy gyerekeknek, fiataloknak hívjuk őket ebben a pár napban, elvégre mi vigyáztunk rájuk a nagy Berlinben) elmentek múzeumozni, a 3 napos múzeumi jeggyel ugyanis több érdekes múzeumot lehet megnézni kedvezményes áron, mi pedig addig finom bolognai-s ebéddel vártuk őket otthon. Este pedig nem maradhatott ki a Warschauer Straße a legjobb kocsmákkal és a partynegyed, így legalább betekintést nyerhettek Berlin, nem éppen turistáknak szóló részébe is. 

Szombaton időpontunk volt a Reichstagba, délután 4-kor, így előtte Liliék még kicsit múzeumoztak, mi pedig ott találkoztunk velük. Másodszor voltam a Reichstagban, de így is fantasztikus volt, ráadásul most az idő is pompás volt egész nap, csak úgy égetett a nap (most is tűz ezerrel, és elvileg holnap meg 32 fok lesz, imádom!!!!). És aznapra még beterveztünk egy dönerezést a fent említett híres-hírhedt Kreuzbergi döneresnél. Autentikus környék abszolút, ez a berlini török negyed, szóval nem kell meglepődni, ha nem hall német szöveget az ember, csak törököt. :)

Szombaton volt egyetlen, drága Pepénk 18. szülinapja, (valójában 23., de szerinte csak 18, szóval tartsuk ezt tiszteletben), így Annával megint csak beindítottuk a tortamanufaktúrát, és magunkat is meghazudtolva elkészítettük az egy héttel korábbi csokitorta sokkal, de sokkal finomabb változatát, csak Pepének, csak most. 

Este Pepe szülinapi partyjára voltunk meghívva, ahol immáron a teljes nemzetközi csapat együtt ünnepelt. Lili és Áron így eljött velünk, legalább gyakoroltak egy kis angolt, így a nagy Németországban. Először Pepe lakásán alapoztunk együtt, most sokkal többen is voltunk, mint a múlt heti szülinapon, valahogy több volt az ital is, a torta megint nagy sikert aratott, és persze folyamatosan töltöttük újra a pálinkát, a zbojnický meg a finom borokat. Az alapozás után pedig bementünk a városba kicsit bulizni, táncolni, végül persze az egyetlen magyar klubban kötöttünk ki, az otthoni, pesti Szimpla, berlini kistestvérében :) Hajnali fél 5 felé kapuzárás, de mi még akkor is találtunk egy másik bárt, ahol Pepével csocsóban lealáztuk az ellenséget. :) Húú nem tudom mikor érhettünk haza, de késő volt, pontosabban korán, de tény, hogy fantasztikus szülinap volt!

mindenki :)

A szülinaposok! :)

Vasárnap reggel ..., najó reggel értünk haza a buliból, szóval akkor inkább délután Lilinek és Áronnak szerettük volna mindenképpen megmutatni a Flohmarkt-ot (bolhapiac) és a Mauerparkot, mert vasárnaponként mindig sokan vannak és tök jó az egész. Csak azt felejtettük el, hogy június közepe óta ez volt az első hétvége, amikor végre sütött a nap, és EGYMILLIÓAN voltak!!! Tényleg ennyi embert még sosem láttam, főleg ilyen kis helyen nem, a bolhapiacon a sorok között lökdösődés, kiabálás, szóval nem volt túl kellemes, de azért ehhez képest viszonylag jól végig tudtunk menni. Nagyon tetszett nekik, nézegettek is csomó érdekes dolgot, meg vettek pár szuvenirt haza. 

Estefelé Anna és Lili még megnézék a Dalí kiállítást, én pedig Áronnal nem túl nagy festményszakértőként inkább a Technisches Museumba mentünk, ahol II. világháború-s repülők, 17-18. századi hajók és csupa fantasztikus dolog van kiállítva, úgyhogy oda mindenképpen visszamegyek még, mert egyszerűen szuper.

Este Open Air-re mentünk, olyan igazi illegális rejtettre, előtte meg betértünk a Dunkin' Donuts-ba és egy óriási doboz fánkkal mentünk bulizni. :)

Tegnap jött a búcsú, 5 csodás nap utána hazautaztak Lilikéék :) Tegnap még elmentek Potsdamba, megnézni a kastélyokat meg a várost, én oda sajnos nem tartottam velük, mert egy búcsú-piknikre voltam hivatalos a külföldi barátaink hazautazása miatt (de erről majd később írok még), így csak este kisértem ki őket a buszpályaudvarra. A busz 23:30-kor indult, és Annával az utolsó pillanatig integettünk, meg sírtunk, meg pityeregtünk, hogy hazamennek. :) Remélem azért legalább olyan jól érezték magukat, mint mi ebben a pár napban, jó volt újra kicsit turistáskodni, megnézni mindent. Úgy érzem, már egyre jobban ismerem ezt a várost, talán ha évek múlva visszajövök majd, hosszabb vagy rövidebb időre, akkor nem lesz majd probléma az eligazodással. :)

Szép hetet mindenkinek, írok majd hamar, ígérem! :)