Újra otthon...

Sormás, 2012.08.24. péntek, 22:10,  29 °C 

Hazaértem. Hosszú "út" volt, rögös akadályokkal teli...

Csütörtök reggel fél 9-kor hosszas takarítás, és pár óra alvás után elindultunk HAZA. 12 óra alatt pedig megjárva a német, cseh és osztrák autópályákat végül este fél 8 körül begurultunk Budapestre, drága, csodás kis fővárosunkba. Most péntek este van, a szobámban ülök a gép előtt, a padlón és a lakásban mindenhol a cuccaim hevernek táskákban, böröndben, teljes a káosz. 

Hazaértem. 5 hónapja egy márciusi délutánon elkezdtem ezt a blogot, megírtam az első bejegyzést, és elkezdődött a kaland. Voltak persze elképzeléseim arról, hogy mi vár rám, de a történések messze felülmúlták ezen gyermeteg elvárásaimat, és valami olyan élményhez juttattak, ami egész további életem során  meghatározó tényező lesz.

Voltam Berlinben! 

Megismertem egy országot, egy várost, egy népet. Gyakoroltam a nyelvet, láttam a különbségeket, láttam az orosz, török, ázsiai kisebbségeket, és átéltem a bürokrácia viszontagságait az egyetemi és önkormányzati ügyintézésnél. Életre szóló barátságokat kötöttem, kedves és különleges külföldi emberkéket ismertem meg.

Megkóstoltam az igazi döner kebabot, a currywurst-ot, a berlini sört, meg minden másféle sört is.

Voltam Potsdamban, Drezdában, Hamburgban és a Balti-tengernél.

Voltam a berlini múzeumokban, a Brandenburgi kapunál, a Spree parton, a Potsdamer Platz-on, az Alex-on,   voltam a Fernsehturm-ban, és a Reichstag-ban is vagy 5-ször.

Megszerettem a várost, megszerettem a sok zöldet, a parkokat, megszerettem a lakásomat, Lichtenberg-et, az S-bahnokat, a Warschauer Straßét, az egyetemet, Adlershofot, az M8-as villamost, az 1,5-es dönert, a Coppistraße-i erkélyt, a Treptower Park-ot, azt hiszem megszerettem Berlint, nagyon... és nagyon remélem, hogy egyszer még (lehetőleg minél hamarabb) sikerül újra eljutnom Berlinbe.

Most végetér az "út", végetér az Erasmus.

Köszönettel tartozom mindenkinek, a családomnak, Annának, a barátaimnak, akik a kezdetektől fogva minden nehézségben, örömben, az akadályok lekűzdésében mellettem álltak és végig segítettek ebben az 5 hónapban. Nélkülük most nem tartanék itt. Köszönöm!!!

Köszönöm Nektek Olvasóknak is, hogy 5 hónapon keresztül végig követtétek a történeteimet, élményeimet, írásaimat, és remélem velem együtt kicsit átéltétek a berlini félévem élményeit...

Köszönöm, hogy megoszhattam Veletek!

Eszter

Köszönöm Nektek!

Sajnos az elmúlt héten nem volt időm bejegyzést írni, annyi dolgom volt, annyi minden történt, hogy ritkán jutottam internet közelébe is. De nem is bánom, mert csodás itt Magyarországon minden, a családom, a barátaim, mindenki annyira várt már, és olyan jó volt látni, hogy nekik is legalább annyira hiányzom, mint ők nekem.

A vonatról leszállva, rengeteg cuccal, bőrönddel, táskákkal, fáradtan és szörnyen kinézve másra sem vágytam jobban, mint egy meleg zuhanyra és egy jó kávéra. De ekkor a Keleti pályaudvaron a 6-os vágány mellett megpillantottuk a srácokat. annyira drágák és aranyosak voltak, hogy kijöttek elénk, és ott vártak minket.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy kihez szaladjak először, mindenkit jól megölelgettünk. :)

Ezzel a kis táblával vártak rám, Anna értelemszerűen a "Klein" feliratú táblát kapta, ugyanis annyira németek lettünk, hogy magyarul már el sem tudtuk volna olvasni. :)

 

Szerencsére az elmúlt napokban nagyon sok mindenkivel sikerült találkoznom, el nem tudom mondani, hogy mennyire örültem Nektek. Olyan jó volt újra együtt bulizni a barátaimmal, koktélt iszogatni a Lónyaiban, partyzni Open Stage-en a Fütyülős sátorban, együtt indulni LEN-re a kolisokkal, és együtt nevetni a nándilépcsőn. Sokan mondtátok, hogy közbe-közbe olvassátok ezt a blogot is, ami nagyon sokat jelent nekem, mert nem tudok mindenkivel külön-külön beszélni, és így szerencsére az internetnek köszönhetően mesélhetek Nektek erről a fantasztikus időszakról, amit Berlinben töltök.

Most sajnos zh-s időszak jön, ugyanis ez a valódi célja (sok más egyéb mellett) a hazautazásunknak, szóval "éjtnappallátéve" fogok tanulni, persze most van vasárnap délután és még nem álltam neki...

Remélem a következő két hétben mindenkivel sikerül majd beszélnem, találkoznom, újra megölelgetnem mindenkit, mert nagyon fogtok hiányozni, és ezt már most tudom előre.

Sok puszi Nektek! Majd jelentkezem! :)