1 hét . . .

Na gyerekek ezt is megértük! Pontosan egy hét múlva indulás hazafelé a drága családomhoz és barátaimhoz. Eddig sosem mondtam ilyet korábban, de az Ti támogatásotok és szeretetetek nélkül nem sikerült volna mindezt elérni, és ezért szeretnék most Nektek köszönetet mondani!

Eddig nem volt "vége"- hangulatom, egyáltalán nem éreztem, hogy lassan hazamegyünk, pár nap múlva csak emlékké válik mindaz, ami ebben a félévben az életemet jelentette. De most a napokban engem is elért a búcsúhangulat. A barátok, ismerősök már hazautaztak, tőlük már elbúcsúztunk, most a várostól kell, a élettől, a parkoktól, Berlintől.

Tegnap és ma este is utoljára összeültünk kicsit négyen. Anna, Balázs, Pepe és én. Előkerültek az utolsó pálinkatartalékok, borok, és a Coppistraße-i balkonon elszívtunk egy szivart... ennyi volt. Vége. Persze nem kell gyászosan tekinteni erre az egészre, sőt, most jön csak lényeg, hogy ezeket az élményeket, tapasztalatokat hogyan kamatoztatjuk a jövőben, mégis hiányozni fognak ezek a közös esték. Néha csak random összegyűltünk valamelyikünk penthouse-ában, vagy Pepetown-ban a 10.-en, vagy nálam az 5-en, és mindig fantasztikus estéket alkottunk, a vérre menő uno-csatákkal, Jóbarátok filmezéssel, vagy éppen Topmodell-fagylalt kombóval. :) 

A fiúk holnap reggel utaznak haza, mi egy hét múlva. Szóval pont marad még egy hetünk rendberakni az életet. Lemondani a bankszámlákat, kijelentkezni a polgármesteri hivatalban, elintézni az egyetemi papírokat, és persze utoljára megnézni Berlint, mert most nem jövünk egyhamar vissza.

Pont erről beszéltünk ma este is. Amikor májusban hazautaztunk nem volt semmi rossz érzés, hiszen tudtuk, jövünk pár hét múlva vissza Berlinbe. Az lenne a legjobb, ha most hazamennénk kicsit Magyarországra és pár hónapra megint vissza Berlinbe. Őszintén szólva nagyon hiányoznak az otthoni dolgok, főleg Ti, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz úgy hazamenni, hogy nem jövünk vissza. Hihetetlenül furcsa.

Szerencsére lesz dolgom otthon, egyetem, diploma, munka ..., de egy dolgot biztosan tudok, egy részem már Berlinben él, és mindig berlini marad, és ez a kis részem nem fog velem hazajönni, hanem megvár, ha újra eljövök ebbe a csodás városba! :)

Back in the city...

... csak hogy németesek maradjunk. Ugyanis tegnap este a városban sétálva egy furgonon ez a felirat állt: "Food ist unser Business!" Milyen echte német mondat... a germánok meg forognak a sírjukban. Bezzeg mikor én próbálom meg a hiányos német nyelvtudásomat, a méghiányosabb angoltudásommal kipótolgatni, hogy összerakjak egy számomra teljesen értelmes mondatot külföldiűűűl, akkor úgy néznek rám, mint borjú az újkapura... itt meg business, meg food. Tényleg kezdünk elmenni egy olyan világ felé, ahol nem lesznek különálló nemzetek, vagy népek, hanem egy nagy ország, rengeteg nemzetiség, rengeteg probléma és értetlenkedés.

Egyszóval visszatértünk Berlinbe, vasárnap reggel verőfényes napsütésben. És, hogy kipihenjük az otthon, kemény tanulással töltött két hetet vasárnap és hétfőn is kimentünk napozni egy parkba. Egyik alkalommal a Treptower Parkban sütkéreztünk, finom citromossör és labdázó török nyolcévesek társaságában. Sokszor hallom, hogy Berlin a "legzöldebb város" Európában, mindezt olyan tekintetben, hogy itt található a legtöbb közpark és erdő, vagy zöldterület a városon belül. Nos akár ha csak Google-map-on megnézzük, tényleg elég sok zöldet látunk, és a valóságban is így van, rengeteg parkot találhatunk itt, amit a lakosok ki is használnak. Hétvégente, vagy akárcsak délután sokan kivonulnak családostul, gyerekestül, viszik a plédeket, a grillkolbászokat, meg a söröket, és eltöltenek egy kellemes délutánt. Nagyon lazák itt az emberek, amolyan "Relax"-életstílusban élnek, nem idegeskednek annyit, mint mi, magyarok. :)

 

Egyébként tegnap megérkezett a rossz idő is, és ahogy néztem marad is egy darabig. Lassan kedzek arra gondolni, hogy ez az édes, drága időjárás hozzánk igazítja azt, hogy hol esik az eső és hol süt a napocska ..., magunkal vittük a rosszidőt Magyaroroszágra, és most visszahoztuk Berlinbe, kicsit jöhetne már igazán a nyár...légyszi! :)
Most tehát több heti kihagyás után újra visszatértem ide is, és rendszeresen írok majd fantasztikus kalandjainkról a német fővárosban. :) Holnap, reményeim szerint az elmúlt hét újabb-régi felfedezéseiről. :)