Nehéz a búcsú...

Vége. Hivatalosan is. Vége. Akárhányszor kimondom, vagy leírom, vagy szóba kerül, nehéz elhinni, hogy így van. Nehéz arra gondolni, hogy mindaz, ami miatt március végén még úgy izgultam, és nagy lelkesedéssel vártam, véget ért. Ez az utolsó estém Berlinben, az utolsó tánc...

Nehéz szavakba önteni a búcsút, nehéz átadni, mindazt az élményt, ami velünk történt, nehéz arra gondolni, hogy itt a vége, nehéz itt hagyni mindent. Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, és csak ez az egy szó jutott eszembe ... nehéz! 

Nehéz lesz megszokni újra az otthoni dolgokat, a nénit a villamoson, hogy a boltba belépve nem Guten Tag!-gal, vagy Hallo!-val köszönök, és, hogy nem Ampelman mosolyog rám a zebránál.

Fél év nem hosszú idő, éppen csak annyi, hogy kezd megszokni a várost, az országot, az embereket, az itteni életritmust. Viszont nagyon bele lehet szeretni, főleg egy Erasmus-os félév alatt. A sok új impulzus, az új ismerősök, barátok, a hihetetlen szabadság és a nem túl barátságos berlini nyár azért elég jó párosítás volt, szerintem mindenképpen meg tudnám szokni. :)

Most valami összegzést kéne írnom, ugye? Elmondani, hogy mennyire jó volt, mennyire szuper volt, és mennyire imádtam az egészet. Nos kérem szépen, ÍGY VAN! 

Összegzésképpen pedig álljon itt ez a blog, amelyben próbáltam a lehető legjobban visszaadni Nektek azokat az élményeket, amik színesítették ezt a pár hónapunkat, azokat a bulikat, melynek fotóit hét lakat alatt őrizzük, azokat a kirándulásokat, amiket hetekig terveztünk, azokat a gyönyörű helyeket Berlinben, ahová egyszer Nektek is el kell jönnötök.

Valamikor tavaly tavasszal kedves ismerőseim még otthon mondták, hogy jelentkezzek Erasmus-ra, nagy élmény lesz, jó tapasztalat, és a nyelvtudásom is fejlődik, persze ott volt az ellentábor, hogy az Erasmus csak bulizásról, meg piálásról szól, és nem éri meg.

Így visszagondolva, meg kell találni a középutat! Életem végéig kísérni fog az a tapasztalat, amit ebben a pár hónapban szereztem, hogy hol? Az életben! Egy idegen országban élni, felvenni a külföldiek ritmusát, az otthonukban, ahol te csak turista vagy, nagyon nehéz, de viszont hihetetlen élettapasztalatot nyújt. 

Most már gond nélkül leülök beszélgetni bármelyik német bürgeramt-os nénivel, vagy bankügyintézővel, és azért be kell vallanom, márciusban még nem ment minden ilyen könnyen. :)

Holnap reggel indulunk haza, a cuccok nagyrészt összepakolva (szerintem több dolgot viszek haza, mint amennyit hoztam :) ), a lakás kitakarítva, a két magyar lány pedig útra készen! 

Most annyira meg sem érzem a súlyát annak, hogy vége a félévnek, talán majd otthon, még nehéz átérezni azt, hogy nem jöhetek csak úgy vissza, nem ugorhatok fel a következő S-bahnra, nem mehetek el csak úgy hip-hop dönerezni Schönleinstrasse-ra, vagy nem hallhatom a birkákat a koliablakból reggelente... Furcsa lesz, de talán most így lesz jó.

Talán majd egyszer újra megnézhetem ezeket a helyeket, talán majd egyszer visszajövök Berlinbe, talán...

1 hét . . .

Na gyerekek ezt is megértük! Pontosan egy hét múlva indulás hazafelé a drága családomhoz és barátaimhoz. Eddig sosem mondtam ilyet korábban, de az Ti támogatásotok és szeretetetek nélkül nem sikerült volna mindezt elérni, és ezért szeretnék most Nektek köszönetet mondani!

Eddig nem volt "vége"- hangulatom, egyáltalán nem éreztem, hogy lassan hazamegyünk, pár nap múlva csak emlékké válik mindaz, ami ebben a félévben az életemet jelentette. De most a napokban engem is elért a búcsúhangulat. A barátok, ismerősök már hazautaztak, tőlük már elbúcsúztunk, most a várostól kell, a élettől, a parkoktól, Berlintől.

Tegnap és ma este is utoljára összeültünk kicsit négyen. Anna, Balázs, Pepe és én. Előkerültek az utolsó pálinkatartalékok, borok, és a Coppistraße-i balkonon elszívtunk egy szivart... ennyi volt. Vége. Persze nem kell gyászosan tekinteni erre az egészre, sőt, most jön csak lényeg, hogy ezeket az élményeket, tapasztalatokat hogyan kamatoztatjuk a jövőben, mégis hiányozni fognak ezek a közös esték. Néha csak random összegyűltünk valamelyikünk penthouse-ában, vagy Pepetown-ban a 10.-en, vagy nálam az 5-en, és mindig fantasztikus estéket alkottunk, a vérre menő uno-csatákkal, Jóbarátok filmezéssel, vagy éppen Topmodell-fagylalt kombóval. :) 

A fiúk holnap reggel utaznak haza, mi egy hét múlva. Szóval pont marad még egy hetünk rendberakni az életet. Lemondani a bankszámlákat, kijelentkezni a polgármesteri hivatalban, elintézni az egyetemi papírokat, és persze utoljára megnézni Berlint, mert most nem jövünk egyhamar vissza.

Pont erről beszéltünk ma este is. Amikor májusban hazautaztunk nem volt semmi rossz érzés, hiszen tudtuk, jövünk pár hét múlva vissza Berlinbe. Az lenne a legjobb, ha most hazamennénk kicsit Magyarországra és pár hónapra megint vissza Berlinbe. Őszintén szólva nagyon hiányoznak az otthoni dolgok, főleg Ti, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz úgy hazamenni, hogy nem jövünk vissza. Hihetetlenül furcsa.

Szerencsére lesz dolgom otthon, egyetem, diploma, munka ..., de egy dolgot biztosan tudok, egy részem már Berlinben él, és mindig berlini marad, és ez a kis részem nem fog velem hazajönni, hanem megvár, ha újra eljövök ebbe a csodás városba! :)

Lassan itt a vége... 17 nap.

Jajj olyan ritkán írok, de nem sajnálom, mert hihetetlenül sok dolgok történik, és semmi időm nincs, és IMÁDOM!!! Pörgés van, állandóan csinálunk valamit, állandóan megyünk valahová, és nincs megállás. Vagyis lassan mégis, lassan vége ennek a félévnek, és haza kell menni.

Mikor áprilisban kiköltöztem, alig vártam a májust, hogy hazamehessek, meg már több, mint két hónapja vagyok kinn, mégis semmi honvágy (najó egy pici mégis), talán kezdem megszokni a dolgokat, kár hogy így a végére. Bár ezt mondták korábban, hogy kell 2-3 hónap, hogy beleszokjunk a berlini életbe.

Most már sosem okoz gondot, hogy merre induljunk villamossal, vagy S-Bahnnal, gond nélkül elmászkálunk a városban, ügyeket intézünk németül, minden flottul megy, csak sajnos lassan menni kell haza. De sopánkodás helyett megpróbálom minél jobban kiélvezni ezt a maradék kicsit több, mint két hetet, és minden olyan dolgot kipróbálok, ami eddig kimaradt. Holnaptól például 3 napos múzeumjeggyel végigjárjuk a város múzeumait, és megnézünk mindent, a Pergamonmuseum-ot, a Technisches Museum-ot, és a Naturkunde museum-ot mindenképpen, és még meglátjuk meddig bírjuk lelkesedéssel, meg energiával. Hétvégén pedig irány a Balti-tenger.

Sok dolog van még a bakancslistán, sok mindent kell meg véghez vinni, szóval bele kell húzni és szó szerint ÉLNI kell ebben az utolsó pár hétben.

És csak, hogy ne teljen túl unalmasan az életünk ... Újabb vendégünk jött Anna ismerőse, Máté személyében, valamint a múlt héten érkezettt hozzánk egyik egyetemi szaktársunk, Balázs is pár napra látogatóba. Mátéval és Balázzsal is bejártuk a várost, megmutattunk nekik minden fontos és érdekes látnivalót, meg persze a Brandenburgi kaput, a Potsdamer Platz-ot és elvittük őket a Warschauer Straße-ra bulizni is, szóval kaptak a jóból rendesen.

Felmentünk a Reichstagba is, Anna már 5-ödjére, én csak negyedszer... és még egyszer felmegyünk majd... lassan más féélek, hogy gyanúsak leszünk, és ki leszünk utasítva, mert túl sokat járunk a kormányépületekbe. :)

Újra elutaztunk Potsdamba, ahol legutóbb csak terepgyakorlaton voltunk, és akkor sajnos az idő szűke miatt nem sikerült megnézni az egész város, kimaradt például a híres Sanscoucci kastély, melynek parka gyönyörű, és üvegházában csodás növények vannak. Újra bejártuk a holland negyedet, az orosz "kolóniát" és piknikeztünk a folyóparton. Potsdam kedves kis város a maga kis lelassult módján, Berlin tökéletes ellentéte, és jó kiegészítője is egyben.

 

 

Nagyon jól teltek ezek a napok, persze a változatosság miatt is, no meg a jó társaság sem maradt el, de annak is örültem, hogy újra és újra végigjártuk a várost. Most már szerintem bekötött szemmel is bárkit elvezetek bárhová Berlinben, útikönyv és térkép nélkül természetesen. Érdemes volt többször elmenni a nevezetességekhez, mert legtöbbször elsőre sok mindenen átsiklik az ember szeme, és a kisebb részleteket csak utólag veszi észre. Tegnap például Balázzsal a Reichstag épületéből sétáltunk ki a Spree partra, amikor Balázs észrevett egy táblát a Reichstag falán, mely a német-magyar baráti kötelék jegyében került ki és az összetartozást meg a egységet jelképezi...

És közben felfedeztük, hogy a Spree partján, minden este, naplemente után levetítenek egy filmet a Reichstag történetéről, ami nagyon érdekes, és teljesen jól, érthetően elmeséli a történelmi eseményeket (német nyelven, angol felirattal) Ez a kezdeményezés június 28-tól, ha jól emlékszem nyár végéig tart.

Lepacsiztunk Marx-al és Engels-el is.

Berliner Dom

 

Nehéz volt tartani, de a Balázs segített :)

 

Reichstag vol.4

A tábla a magyar és a német nép barátságának jelképeként.

 

Lili&Áron látogatás, szülinapi partyk...

... szóval nem unatkozunk mostanában sem. Így hogy végeztünk a vizsgákkal végre felszabadultan élvezhetjük a berlini nyarat. Igen, nyarat. VÉGRE! Igaz múlt héten végig rossz idő volt, eső, 15 fok, de most hétvégére megérkezett a nyár, és 30 fokban, napsütésben sétálgathatunk meg napozhatunk mindenfelé.

Múlt héten pénteken, péntek 13-án egy 4-szeres szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Kiderült ugyanis, hogy majdnem az összes magyar Erasmusos ismerősünk júliusban született (persze mindeket leszámítva), így egyértelmű volt, hogy tartunk egy nagyszabású, olyan berlinimagyar bulit. Megint sok magyarral, viszont legalább annyi német vendéggel ünnepeltük meg a Drágák szülinapját! :) Annával még csokitortát is sütöttünk, aminek nagy sikere volt. Persze ezen kívül volt sok finomság, meg pálinka, zbojnický is. Megállapíthatom, hogy Magyarországon vannak a világ legfinomabb borai. Kóstoltam olasz száraz fehérbort, valami franciát is, de egyszerűen ihatatlanok voltak. Szóval már várom, hogy otthon az árnyékban hűsölve kortyolgassam a roséfröccsöt. (Ja igen, itt kinn még a fröccsöt sem ismerik..... hihetetlen....)

Fantasztikus este volt, mindenki kellően jól érezte magát az este végére, jól leamortizáltuk Roli szobáját, aki szegény pont utána költözött ki, így volt dolga rendesen a takarítással. 

 

A napok viszont egyre gyorsabban mennek, sokszor már így visszagondolva nem is tudom mit csináltunk még a héten, mert csak úgy eltelnek a napok. Vásárlással, főzéssel, penumbrával :) Egyik nap, talán szerdán elvittük Pepét meg Balázs a világ, najó Berlin, szerintünk egyik legjobb dönereséhez is, ahol csak 1.50 a döner, és nagyon szeretjük. A városban mindenhol máshol 2.80-ért, vagy 3 euróért lehet csak dönert venni, és azért őszintén szólva ennyi pénz elég sok érte, de ez a preisgünstig ajánlat verhetetlen. Magyarországon is átvehetnék az itt készült kenyeret, amit megpirítanak, mielőtt belekerül a husi. Valahogy sokkal finomabb, mint a Wikingeres mikrózott "valami". De ez is része lesz majd Anna Kaufland franchise vállalkozásának, szóval szerintem nem kell sokat várnotok erre a csodás pirított kenyérre Nektek sem. :)

Aztán csütörtök napközben megérkeztek Liliék!!! Már nagyon vártuk őket, ki is mentünk eléjük a buszpályaudvarra, ugyanis június 1-től újra van Berlin-Budapest orangeways-es járat. Persze mikor mi utaztunk ki-haza, akkor pont eltörölték. A pesti busz a Messe Nord/ICC-nél elhelyezkedő International Busstation-ra érkezett, zuhogó esőben, így Lili és Áron rögtön elsőkézből érezhették milyen a berlini nyár (londoni?) :) Mivel a busz délután 1 körül ért Berlinbe, gyors hazapakolás után (itt egy laza másfél órás útról beszélek, mert mi Kelet-Berlin keleti felén lakunk, a pályaudvar meg Nyugat-Berlin nyugati felén van) még nyakunkba vettük a város, és próbáltuk megmutatni Liliéknek a legfontosabb nevezetességeket, amiket sétálva, nézelődve is végig lehet járni. 

A 100-as -kétemeletes- busszal (ami Zoologischer Gartentől indul és Alexanderplatzig végighalad a legismertebb helyeken) megnéztük a Siegessäule-t, a Bellevue kastélyt, majd a buszról leszállva elsétáltunk a Reichstag mellett, és megnéztük a Brandenburgi kaput. Kicsit rossz volt az idő, egész nap esett, csak néha volt pár szárazabb óra, de ettől függetlenül hősiesen végignézünk mindent. Ahogy esteledett elsétáltunk még a Checkpoint Charlie-hoz is, ami ugye a volt katonai ellenőrző pont, és óriási szerencsénk volt, mert ilyenkor már nem voltak ott a katonának beöltözött fotózható emberkék, és odaállhattunk mi magunk a őrház mellé. :)

Hazafelé pedig megnéztük a Postdamer Platz-ot, a Hírességek Sétányát és Áron meg Lili mindenképpen látni szerették volna a Sony Centert, ami esti fényekben nagyon csodálatos volt.

Kiscsapat a Reichstagskuppel-ben

Másnap a fiatalok (Áron és Lili - nagyon rászoktunk, hogy gyerekeknek, fiataloknak hívjuk őket ebben a pár napban, elvégre mi vigyáztunk rájuk a nagy Berlinben) elmentek múzeumozni, a 3 napos múzeumi jeggyel ugyanis több érdekes múzeumot lehet megnézni kedvezményes áron, mi pedig addig finom bolognai-s ebéddel vártuk őket otthon. Este pedig nem maradhatott ki a Warschauer Straße a legjobb kocsmákkal és a partynegyed, így legalább betekintést nyerhettek Berlin, nem éppen turistáknak szóló részébe is. 

Szombaton időpontunk volt a Reichstagba, délután 4-kor, így előtte Liliék még kicsit múzeumoztak, mi pedig ott találkoztunk velük. Másodszor voltam a Reichstagban, de így is fantasztikus volt, ráadásul most az idő is pompás volt egész nap, csak úgy égetett a nap (most is tűz ezerrel, és elvileg holnap meg 32 fok lesz, imádom!!!!). És aznapra még beterveztünk egy dönerezést a fent említett híres-hírhedt Kreuzbergi döneresnél. Autentikus környék abszolút, ez a berlini török negyed, szóval nem kell meglepődni, ha nem hall német szöveget az ember, csak törököt. :)

Szombaton volt egyetlen, drága Pepénk 18. szülinapja, (valójában 23., de szerinte csak 18, szóval tartsuk ezt tiszteletben), így Annával megint csak beindítottuk a tortamanufaktúrát, és magunkat is meghazudtolva elkészítettük az egy héttel korábbi csokitorta sokkal, de sokkal finomabb változatát, csak Pepének, csak most. 

Este Pepe szülinapi partyjára voltunk meghívva, ahol immáron a teljes nemzetközi csapat együtt ünnepelt. Lili és Áron így eljött velünk, legalább gyakoroltak egy kis angolt, így a nagy Németországban. Először Pepe lakásán alapoztunk együtt, most sokkal többen is voltunk, mint a múlt heti szülinapon, valahogy több volt az ital is, a torta megint nagy sikert aratott, és persze folyamatosan töltöttük újra a pálinkát, a zbojnický meg a finom borokat. Az alapozás után pedig bementünk a városba kicsit bulizni, táncolni, végül persze az egyetlen magyar klubban kötöttünk ki, az otthoni, pesti Szimpla, berlini kistestvérében :) Hajnali fél 5 felé kapuzárás, de mi még akkor is találtunk egy másik bárt, ahol Pepével csocsóban lealáztuk az ellenséget. :) Húú nem tudom mikor érhettünk haza, de késő volt, pontosabban korán, de tény, hogy fantasztikus szülinap volt!

mindenki :)

A szülinaposok! :)

Vasárnap reggel ..., najó reggel értünk haza a buliból, szóval akkor inkább délután Lilinek és Áronnak szerettük volna mindenképpen megmutatni a Flohmarkt-ot (bolhapiac) és a Mauerparkot, mert vasárnaponként mindig sokan vannak és tök jó az egész. Csak azt felejtettük el, hogy június közepe óta ez volt az első hétvége, amikor végre sütött a nap, és EGYMILLIÓAN voltak!!! Tényleg ennyi embert még sosem láttam, főleg ilyen kis helyen nem, a bolhapiacon a sorok között lökdösődés, kiabálás, szóval nem volt túl kellemes, de azért ehhez képest viszonylag jól végig tudtunk menni. Nagyon tetszett nekik, nézegettek is csomó érdekes dolgot, meg vettek pár szuvenirt haza. 

Estefelé Anna és Lili még megnézék a Dalí kiállítást, én pedig Áronnal nem túl nagy festményszakértőként inkább a Technisches Museumba mentünk, ahol II. világháború-s repülők, 17-18. századi hajók és csupa fantasztikus dolog van kiállítva, úgyhogy oda mindenképpen visszamegyek még, mert egyszerűen szuper.

Este Open Air-re mentünk, olyan igazi illegális rejtettre, előtte meg betértünk a Dunkin' Donuts-ba és egy óriási doboz fánkkal mentünk bulizni. :)

Tegnap jött a búcsú, 5 csodás nap utána hazautaztak Lilikéék :) Tegnap még elmentek Potsdamba, megnézni a kastélyokat meg a várost, én oda sajnos nem tartottam velük, mert egy búcsú-piknikre voltam hivatalos a külföldi barátaink hazautazása miatt (de erről majd később írok még), így csak este kisértem ki őket a buszpályaudvarra. A busz 23:30-kor indult, és Annával az utolsó pillanatig integettünk, meg sírtunk, meg pityeregtünk, hogy hazamennek. :) Remélem azért legalább olyan jól érezték magukat, mint mi ebben a pár napban, jó volt újra kicsit turistáskodni, megnézni mindent. Úgy érzem, már egyre jobban ismerem ezt a várost, talán ha évek múlva visszajövök majd, hosszabb vagy rövidebb időre, akkor nem lesz majd probléma az eligazodással. :)

Szép hetet mindenkinek, írok majd hamar, ígérem! :)

Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...

Europameisterschaft 2012

Elkezdődött az EB!!!!!

Hihetetlen, de máris június közepe van és ezerrel tombol a fociláz Németországban. Ha van olyan nemzet, aki mindent megtesz a csapatáért, akkor az a német. Eszméletlen milyen szintű imádat veszi körül a játékot, és magát a rendezvényt. A legkisebbektől az idősekig mindenki egy emberként szurkol a német válogatottnak, soha ehhez hasonlót nem láttam még. 

Múlt pénteken, június 8-án startolt, az idén Lengyelország - Ukrajna rendezésű foci Európa Bajnokság, de itt Berlinben már áprilisban mindenhonnan csak a fociról lehetett hallani. A boltok tele voltak a különböző (német)szurkolói kellékekkel, a legtöbb általános termék német nemzeti színű csomagolást kapott, és mindenki készítette magát az egy hónapon át tartó fociőrületre. 

Valahogy így néznek ki a boltok... még a wc-papír is focimintás...

Pénteken mindannyian kiváncsiak voltunk a Lengyelország - Csehország nyitómeccsre, és a közelben találtunk is egy korrekt helyet, ahol kivetítőn lehet nézni az EB meccseket. A Subland nevű klub udvarán tiszta strandhangulatot csináltak a tulajdonosok, már csak a pálmafák hiányoznak, szóval elég sokszor leszünk megtalálhatóak ezen a helyen. Pepe múltkor már büszkélkedett, hogy megismerték a pultosok... lehet, hogy ez lesz a törzshelyünk. (Mondjuk Annával ma éppen egy dönerest szemeltünk ki erre a célra... de majd meglátjuk) A félidőben pedig csocsóztunk, jó magyar szokás szerint.

A szombati német-portugált viszont már nagyüzemben szerettük volna tolni. Ezért a jól megérdemelt tepsis rakott karfiolos ebéd után a Brandenburgi kapuhoz indultunk. Az EB idejére ugyanis egy komplett több kilóméter hosszú "Fanmeile" került kialakításra a "die Straße des 17."-n . Aki elég öregnek érzi magát, biztos emlékszik a '90-es évek berlini LoveParade-jaira, amit hasonlóan ezen az utcán rendeztek, szóval kicsit átéreztük a hangulatot. :)

A német csapat mérkőzéseit itt is meg lehet majd tekinteni, illetve az elődöntöket és a döntőt. Gondolom másnap reggelre gyorsan rendbevágják az utcát, mert Berlin egyik legforgalmasabb útjáról beszélünk, ami nélkül megbénulna a közlekedés. De ezeken a napokon esténként el van terelve a forgalom. 

Sajnos az egész terület le volt zárva, csak külön bejáratokon lehetett bejutni a kivetítőkhöz. Átvizsgálás, motozás, mint a reptéren, sőt semmiféle folyékony dolgot nem lehetett bevinni a rendezvény területére, egy csaj táskájából ott dobatták ki a dezodoros flakont, meg a gyógyszereket. Nos, hát mivel mi jópár sörrel, meg finom borokkal felszerelkezve érkeztünk, nem igen szerettük volna, ha azok a nagy konténerben végzik, ezért alkalmaztuk a "kerítés alatt", tökéletesen jól működő módszert. :)

Az egész meccs fantasztikus volt, abszolút stadionhangulat, körülöttünk rengeteg szurkoló, akik a gólnál egy emberként emelkednek el a talajtól, és egymás nyakába borulva örülnek a csapat sikereinek. Hatalmas élmény volt így nézni a mérkőzést, biztos hogy megyünk még párszor ide is.

Eszméletlen volt a tömeg már napközben a villamosokon, S-Bahn-okon is. Mindenki zászlókkal, sapkákkal, sípokkal, és minden német nemzeti színű. MINDEN!!! Én meg Anna csak óvatosan felvettük a fekete-piros-sárga hulala-nyakláncunkat, meg az arcunkra német zászlót rajzoltunk, és eléggé eltörpültünk a tömegben. 

A legelképesztőbb dolgokat tudják magukra aggatni, és az a legfurább, hogy ez itt így természetes. Minden autón ott vannak a kis ajtóra szerelhető zászlók, a visszapillantóra ráhuzható nemzetiszín huzat és a DEUTSCHLAND felirat a hátsó ablakra kifeszítve.

Rengeteg ember, talán elvétve volt pár portugál szurkoló is... valahol

 

Itt pedig a csodálatos körmünk és a pofi-zászlócskáink. :)

Azt mondanom sem kell, hogy meccs után bulizni indultunk. Most először úgy különösebb terv nélkül, arra gondoltunk, hogy elmegyünk a Warschauer Straße-ra, mert ott található a legtöbb kocsma, bár, klub stb., és majd beülünk valahova. 

Nos talán épp beléptünk egy kapun, egy kerthelyiségbe, ahol utánnunk szól egy srác, hogy "Magyarul beszéltek?". Röhögtünk, hogy már megint magyarokkal futunk össze, lassan tényleg igaz, hogy működik a magyarmágnes. A srác, Johannes valójában Berlinben született, csak apukája magyar, de nagyon szépen beszélni a nyelvünket, és nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. És mivel a barátaival épp egy szülinapi buliba igyekeztek, csatlakoztunk... valójában az ottani egyik klubba sikerült bejutnunk így velük, mindössze annyit kellett mondanom a pénztáros csajnak, hogy "Tudom, tudom", merthogy egyszer ő is volt Magyarországon és nagyon megtetszett neki ez a szó. Majdnem a nyakamba ugrott örömében, mikor meghallotta tőlem. :)

Később kiderült, hogy "Silent Party" lesz, ami azt jelenti, hogy mindenki kap egy vezeték nélküli fülhallgatót, amin most két választható csatorna volt, és a teremben két DJ tekerte a lemezeket, mi pedig kiválaszhattuk, hogy éppen melyiket hallgatjuk. Jellemzően ez abból állt nálunk, hogy egymásnak ordibáltunk "Anna, hallgasd a másikat!!!", "Miért, ott mi megy?", meg egyszer levettük a fülhallgatót és a tök csendben hallgattuk, ahogy az emberek hamisan ráéneklik a szöveget a fülükben szóló zenére. :) 

Sosem voltam még elötte ilyen buliban, de nagyon tetszett, órákig buliztunk a rertorock zenékre. Szuper este volt!

Hát meccs lesz még bőven, ma este például egy újabb, Németország- Hollandia, amit megint valami nagyobb rendezvény keretein belül nézünk meg, szóval innentől beindul a szekér, foci minden mennyiségben, most először amolyan német módra, velünk magyarokkal.

Hajrá Németország! Los geht's Deutschland!

Sony Center és Boulevard der Stars

Sziasztok! Újabb hét telt el, és már megint sokmindenről kell beszámolnom Nektek!

Már tervezzük egy ideje, hogy esti pompájában is megnézzük Berlin, csak eddig sosem volt rá megfelelő alkallom, kellően elviselhető időjárás. Így aztán a múlt héten egyik este elhatároztuk, hogy megnézzük a belvárost. Egy már korábbi célpontunkat, a Sony Centert szerettük volna mindenképpen megtekinteni, mert bár nappal is fantasztikus építészeti csodát nyújt, éjszaka különleges fényjátékra kerül sor, a turisták szórakoztatása  érdekében. Ez egy nagy mozi-kiállító-vendéglátó komplexum a Potsdamer Platz-on. Természetesen egy óriási mozival, film- és televíziótörténeti kiállítással, rengeteg étteremmel és kávézóval valamint itt található a LEGOLAND is.

 

    

 Fantasztikus ez a tetőszerkezet 

Ahogy a Sony Center mellett sétálgattunk egyszer csak azt vettük észre, hogy a lábunk alatt csillagok vannak a járdán. Előszőr hirtelen fel sem fogtam, hogy a Hírességek Sétányán vagyunk. Hollywood-ban található az eredeti csillagos változat, de itt Berlinben is úgy látszik elkészült a megfelelője (mint minden amerikai cuccnak!)

Többnyire számomra ismeretlen német színészeknek, és rendezőknek, zeneszerzőknek állítottak csillagot, de nagyon érdekes volt, hogy le is lehet fényképeszkedni az egykori sztárokkal. :) Az ügyes tervezők ugyanis úgy alkották meg a sétányt, hogy a csillagoktól megfelelő távolságban "távcsöveket" szereltek be, ha ezen keresztül nézünk a sétányra, olyan, mintha a sztárok éppen a jelenlegi csillaguk helyén állnának életnagyságban. Mivel ez így elmagyarázva elég nehéz, ezért rákerestem interneten, és megmutatom képeken.

  

Ezeken az úgy nevezett "távcsöveken" át láthatóak a sztárok

És ha ügyesek vagyunk a fényképezőgéppel, akkor ilyen képet készíthetünk Marlene Dietrich-ről.  Mivel este volt, a mi képeinken vagy én vagy Marlene nem látszódik a vakuhasználattól függően, szóval majd egyszer nappal újra megpróbálom elkapni a hölgyet egy fotóra.
 

Ami még csodálatos volt az estében, az a Brandenburgi kapu esti fényekkel, én személy szerint rögtön beleszerettel, újra. Jó idő volt, kevesebb volt a turista, mint napközben és kellemesen lehetett sétálgatni az Unter den Linden-en.

Sajnos hét hátralévő felében eszméletlenül szörnyű volt az időjárás, napokig ki sem mozdultunk a szobából, csak maximum egyetemre mentünk be, de semmit nem lehetett megnézni, vagy csak egyáltalán sétálgatni a városban. Teljesen depresszióközeli állapotban voltunk esküszöm, ez az esős, szemerkélős, hideg időjárás, főleg így júniusban abszolút elfogadhatatlan, és egyszerűen nem tudom megszokni. (Azóta szerencsére konszolidálta magát, bár még holnap-holnaputánra is esőt mond, de legalább nem 11-13 fok lesz, hanem kicsit melegebb)

Azért ezekben az inységes időkben is kellően izgalmasan töltöttük el a napokat, vérre menő kártyapartykat csapva, söröket és finom fagyit majszolva éltük át a bezártságot. 

Hú és természetesen isteni finomakat főzünk, legalábbis a napokban eléggé felfuttatuk a szakácstudományunkat, szombaton például egy ínycsiklandó tepsis rakott karfiollal, ami egyszerűen mesésen finom lett.

Azóta természetesen elkezdődött a foci EB, és ezerrel nézzük a meccseket, de erről mindenképpen majd külön postban írok. Puszi Nektek és szép napsütéses hetet mindenkinek!