Lili&Áron látogatás, szülinapi partyk...

... szóval nem unatkozunk mostanában sem. Így hogy végeztünk a vizsgákkal végre felszabadultan élvezhetjük a berlini nyarat. Igen, nyarat. VÉGRE! Igaz múlt héten végig rossz idő volt, eső, 15 fok, de most hétvégére megérkezett a nyár, és 30 fokban, napsütésben sétálgathatunk meg napozhatunk mindenfelé.

Múlt héten pénteken, péntek 13-án egy 4-szeres szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Kiderült ugyanis, hogy majdnem az összes magyar Erasmusos ismerősünk júliusban született (persze mindeket leszámítva), így egyértelmű volt, hogy tartunk egy nagyszabású, olyan berlinimagyar bulit. Megint sok magyarral, viszont legalább annyi német vendéggel ünnepeltük meg a Drágák szülinapját! :) Annával még csokitortát is sütöttünk, aminek nagy sikere volt. Persze ezen kívül volt sok finomság, meg pálinka, zbojnický is. Megállapíthatom, hogy Magyarországon vannak a világ legfinomabb borai. Kóstoltam olasz száraz fehérbort, valami franciát is, de egyszerűen ihatatlanok voltak. Szóval már várom, hogy otthon az árnyékban hűsölve kortyolgassam a roséfröccsöt. (Ja igen, itt kinn még a fröccsöt sem ismerik..... hihetetlen....)

Fantasztikus este volt, mindenki kellően jól érezte magát az este végére, jól leamortizáltuk Roli szobáját, aki szegény pont utána költözött ki, így volt dolga rendesen a takarítással. 

 

A napok viszont egyre gyorsabban mennek, sokszor már így visszagondolva nem is tudom mit csináltunk még a héten, mert csak úgy eltelnek a napok. Vásárlással, főzéssel, penumbrával :) Egyik nap, talán szerdán elvittük Pepét meg Balázs a világ, najó Berlin, szerintünk egyik legjobb dönereséhez is, ahol csak 1.50 a döner, és nagyon szeretjük. A városban mindenhol máshol 2.80-ért, vagy 3 euróért lehet csak dönert venni, és azért őszintén szólva ennyi pénz elég sok érte, de ez a preisgünstig ajánlat verhetetlen. Magyarországon is átvehetnék az itt készült kenyeret, amit megpirítanak, mielőtt belekerül a husi. Valahogy sokkal finomabb, mint a Wikingeres mikrózott "valami". De ez is része lesz majd Anna Kaufland franchise vállalkozásának, szóval szerintem nem kell sokat várnotok erre a csodás pirított kenyérre Nektek sem. :)

Aztán csütörtök napközben megérkeztek Liliék!!! Már nagyon vártuk őket, ki is mentünk eléjük a buszpályaudvarra, ugyanis június 1-től újra van Berlin-Budapest orangeways-es járat. Persze mikor mi utaztunk ki-haza, akkor pont eltörölték. A pesti busz a Messe Nord/ICC-nél elhelyezkedő International Busstation-ra érkezett, zuhogó esőben, így Lili és Áron rögtön elsőkézből érezhették milyen a berlini nyár (londoni?) :) Mivel a busz délután 1 körül ért Berlinbe, gyors hazapakolás után (itt egy laza másfél órás útról beszélek, mert mi Kelet-Berlin keleti felén lakunk, a pályaudvar meg Nyugat-Berlin nyugati felén van) még nyakunkba vettük a város, és próbáltuk megmutatni Liliéknek a legfontosabb nevezetességeket, amiket sétálva, nézelődve is végig lehet járni. 

A 100-as -kétemeletes- busszal (ami Zoologischer Gartentől indul és Alexanderplatzig végighalad a legismertebb helyeken) megnéztük a Siegessäule-t, a Bellevue kastélyt, majd a buszról leszállva elsétáltunk a Reichstag mellett, és megnéztük a Brandenburgi kaput. Kicsit rossz volt az idő, egész nap esett, csak néha volt pár szárazabb óra, de ettől függetlenül hősiesen végignézünk mindent. Ahogy esteledett elsétáltunk még a Checkpoint Charlie-hoz is, ami ugye a volt katonai ellenőrző pont, és óriási szerencsénk volt, mert ilyenkor már nem voltak ott a katonának beöltözött fotózható emberkék, és odaállhattunk mi magunk a őrház mellé. :)

Hazafelé pedig megnéztük a Postdamer Platz-ot, a Hírességek Sétányát és Áron meg Lili mindenképpen látni szerették volna a Sony Centert, ami esti fényekben nagyon csodálatos volt.

Kiscsapat a Reichstagskuppel-ben

Másnap a fiatalok (Áron és Lili - nagyon rászoktunk, hogy gyerekeknek, fiataloknak hívjuk őket ebben a pár napban, elvégre mi vigyáztunk rájuk a nagy Berlinben) elmentek múzeumozni, a 3 napos múzeumi jeggyel ugyanis több érdekes múzeumot lehet megnézni kedvezményes áron, mi pedig addig finom bolognai-s ebéddel vártuk őket otthon. Este pedig nem maradhatott ki a Warschauer Straße a legjobb kocsmákkal és a partynegyed, így legalább betekintést nyerhettek Berlin, nem éppen turistáknak szóló részébe is. 

Szombaton időpontunk volt a Reichstagba, délután 4-kor, így előtte Liliék még kicsit múzeumoztak, mi pedig ott találkoztunk velük. Másodszor voltam a Reichstagban, de így is fantasztikus volt, ráadásul most az idő is pompás volt egész nap, csak úgy égetett a nap (most is tűz ezerrel, és elvileg holnap meg 32 fok lesz, imádom!!!!). És aznapra még beterveztünk egy dönerezést a fent említett híres-hírhedt Kreuzbergi döneresnél. Autentikus környék abszolút, ez a berlini török negyed, szóval nem kell meglepődni, ha nem hall német szöveget az ember, csak törököt. :)

Szombaton volt egyetlen, drága Pepénk 18. szülinapja, (valójában 23., de szerinte csak 18, szóval tartsuk ezt tiszteletben), így Annával megint csak beindítottuk a tortamanufaktúrát, és magunkat is meghazudtolva elkészítettük az egy héttel korábbi csokitorta sokkal, de sokkal finomabb változatát, csak Pepének, csak most. 

Este Pepe szülinapi partyjára voltunk meghívva, ahol immáron a teljes nemzetközi csapat együtt ünnepelt. Lili és Áron így eljött velünk, legalább gyakoroltak egy kis angolt, így a nagy Németországban. Először Pepe lakásán alapoztunk együtt, most sokkal többen is voltunk, mint a múlt heti szülinapon, valahogy több volt az ital is, a torta megint nagy sikert aratott, és persze folyamatosan töltöttük újra a pálinkát, a zbojnický meg a finom borokat. Az alapozás után pedig bementünk a városba kicsit bulizni, táncolni, végül persze az egyetlen magyar klubban kötöttünk ki, az otthoni, pesti Szimpla, berlini kistestvérében :) Hajnali fél 5 felé kapuzárás, de mi még akkor is találtunk egy másik bárt, ahol Pepével csocsóban lealáztuk az ellenséget. :) Húú nem tudom mikor érhettünk haza, de késő volt, pontosabban korán, de tény, hogy fantasztikus szülinap volt!

mindenki :)

A szülinaposok! :)

Vasárnap reggel ..., najó reggel értünk haza a buliból, szóval akkor inkább délután Lilinek és Áronnak szerettük volna mindenképpen megmutatni a Flohmarkt-ot (bolhapiac) és a Mauerparkot, mert vasárnaponként mindig sokan vannak és tök jó az egész. Csak azt felejtettük el, hogy június közepe óta ez volt az első hétvége, amikor végre sütött a nap, és EGYMILLIÓAN voltak!!! Tényleg ennyi embert még sosem láttam, főleg ilyen kis helyen nem, a bolhapiacon a sorok között lökdösődés, kiabálás, szóval nem volt túl kellemes, de azért ehhez képest viszonylag jól végig tudtunk menni. Nagyon tetszett nekik, nézegettek is csomó érdekes dolgot, meg vettek pár szuvenirt haza. 

Estefelé Anna és Lili még megnézék a Dalí kiállítást, én pedig Áronnal nem túl nagy festményszakértőként inkább a Technisches Museumba mentünk, ahol II. világháború-s repülők, 17-18. századi hajók és csupa fantasztikus dolog van kiállítva, úgyhogy oda mindenképpen visszamegyek még, mert egyszerűen szuper.

Este Open Air-re mentünk, olyan igazi illegális rejtettre, előtte meg betértünk a Dunkin' Donuts-ba és egy óriási doboz fánkkal mentünk bulizni. :)

Tegnap jött a búcsú, 5 csodás nap utána hazautaztak Lilikéék :) Tegnap még elmentek Potsdamba, megnézni a kastélyokat meg a várost, én oda sajnos nem tartottam velük, mert egy búcsú-piknikre voltam hivatalos a külföldi barátaink hazautazása miatt (de erről majd később írok még), így csak este kisértem ki őket a buszpályaudvarra. A busz 23:30-kor indult, és Annával az utolsó pillanatig integettünk, meg sírtunk, meg pityeregtünk, hogy hazamennek. :) Remélem azért legalább olyan jól érezték magukat, mint mi ebben a pár napban, jó volt újra kicsit turistáskodni, megnézni mindent. Úgy érzem, már egyre jobban ismerem ezt a várost, talán ha évek múlva visszajövök majd, hosszabb vagy rövidebb időre, akkor nem lesz majd probléma az eligazodással. :)

Szép hetet mindenkinek, írok majd hamar, ígérem! :)

Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...

Europameisterschaft 2012

Elkezdődött az EB!!!!!

Hihetetlen, de máris június közepe van és ezerrel tombol a fociláz Németországban. Ha van olyan nemzet, aki mindent megtesz a csapatáért, akkor az a német. Eszméletlen milyen szintű imádat veszi körül a játékot, és magát a rendezvényt. A legkisebbektől az idősekig mindenki egy emberként szurkol a német válogatottnak, soha ehhez hasonlót nem láttam még. 

Múlt pénteken, június 8-án startolt, az idén Lengyelország - Ukrajna rendezésű foci Európa Bajnokság, de itt Berlinben már áprilisban mindenhonnan csak a fociról lehetett hallani. A boltok tele voltak a különböző (német)szurkolói kellékekkel, a legtöbb általános termék német nemzeti színű csomagolást kapott, és mindenki készítette magát az egy hónapon át tartó fociőrületre. 

Valahogy így néznek ki a boltok... még a wc-papír is focimintás...

Pénteken mindannyian kiváncsiak voltunk a Lengyelország - Csehország nyitómeccsre, és a közelben találtunk is egy korrekt helyet, ahol kivetítőn lehet nézni az EB meccseket. A Subland nevű klub udvarán tiszta strandhangulatot csináltak a tulajdonosok, már csak a pálmafák hiányoznak, szóval elég sokszor leszünk megtalálhatóak ezen a helyen. Pepe múltkor már büszkélkedett, hogy megismerték a pultosok... lehet, hogy ez lesz a törzshelyünk. (Mondjuk Annával ma éppen egy dönerest szemeltünk ki erre a célra... de majd meglátjuk) A félidőben pedig csocsóztunk, jó magyar szokás szerint.

A szombati német-portugált viszont már nagyüzemben szerettük volna tolni. Ezért a jól megérdemelt tepsis rakott karfiolos ebéd után a Brandenburgi kapuhoz indultunk. Az EB idejére ugyanis egy komplett több kilóméter hosszú "Fanmeile" került kialakításra a "die Straße des 17."-n . Aki elég öregnek érzi magát, biztos emlékszik a '90-es évek berlini LoveParade-jaira, amit hasonlóan ezen az utcán rendeztek, szóval kicsit átéreztük a hangulatot. :)

A német csapat mérkőzéseit itt is meg lehet majd tekinteni, illetve az elődöntöket és a döntőt. Gondolom másnap reggelre gyorsan rendbevágják az utcát, mert Berlin egyik legforgalmasabb útjáról beszélünk, ami nélkül megbénulna a közlekedés. De ezeken a napokon esténként el van terelve a forgalom. 

Sajnos az egész terület le volt zárva, csak külön bejáratokon lehetett bejutni a kivetítőkhöz. Átvizsgálás, motozás, mint a reptéren, sőt semmiféle folyékony dolgot nem lehetett bevinni a rendezvény területére, egy csaj táskájából ott dobatták ki a dezodoros flakont, meg a gyógyszereket. Nos, hát mivel mi jópár sörrel, meg finom borokkal felszerelkezve érkeztünk, nem igen szerettük volna, ha azok a nagy konténerben végzik, ezért alkalmaztuk a "kerítés alatt", tökéletesen jól működő módszert. :)

Az egész meccs fantasztikus volt, abszolút stadionhangulat, körülöttünk rengeteg szurkoló, akik a gólnál egy emberként emelkednek el a talajtól, és egymás nyakába borulva örülnek a csapat sikereinek. Hatalmas élmény volt így nézni a mérkőzést, biztos hogy megyünk még párszor ide is.

Eszméletlen volt a tömeg már napközben a villamosokon, S-Bahn-okon is. Mindenki zászlókkal, sapkákkal, sípokkal, és minden német nemzeti színű. MINDEN!!! Én meg Anna csak óvatosan felvettük a fekete-piros-sárga hulala-nyakláncunkat, meg az arcunkra német zászlót rajzoltunk, és eléggé eltörpültünk a tömegben. 

A legelképesztőbb dolgokat tudják magukra aggatni, és az a legfurább, hogy ez itt így természetes. Minden autón ott vannak a kis ajtóra szerelhető zászlók, a visszapillantóra ráhuzható nemzetiszín huzat és a DEUTSCHLAND felirat a hátsó ablakra kifeszítve.

Rengeteg ember, talán elvétve volt pár portugál szurkoló is... valahol

 

Itt pedig a csodálatos körmünk és a pofi-zászlócskáink. :)

Azt mondanom sem kell, hogy meccs után bulizni indultunk. Most először úgy különösebb terv nélkül, arra gondoltunk, hogy elmegyünk a Warschauer Straße-ra, mert ott található a legtöbb kocsma, bár, klub stb., és majd beülünk valahova. 

Nos talán épp beléptünk egy kapun, egy kerthelyiségbe, ahol utánnunk szól egy srác, hogy "Magyarul beszéltek?". Röhögtünk, hogy már megint magyarokkal futunk össze, lassan tényleg igaz, hogy működik a magyarmágnes. A srác, Johannes valójában Berlinben született, csak apukája magyar, de nagyon szépen beszélni a nyelvünket, és nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. És mivel a barátaival épp egy szülinapi buliba igyekeztek, csatlakoztunk... valójában az ottani egyik klubba sikerült bejutnunk így velük, mindössze annyit kellett mondanom a pénztáros csajnak, hogy "Tudom, tudom", merthogy egyszer ő is volt Magyarországon és nagyon megtetszett neki ez a szó. Majdnem a nyakamba ugrott örömében, mikor meghallotta tőlem. :)

Később kiderült, hogy "Silent Party" lesz, ami azt jelenti, hogy mindenki kap egy vezeték nélküli fülhallgatót, amin most két választható csatorna volt, és a teremben két DJ tekerte a lemezeket, mi pedig kiválaszhattuk, hogy éppen melyiket hallgatjuk. Jellemzően ez abból állt nálunk, hogy egymásnak ordibáltunk "Anna, hallgasd a másikat!!!", "Miért, ott mi megy?", meg egyszer levettük a fülhallgatót és a tök csendben hallgattuk, ahogy az emberek hamisan ráéneklik a szöveget a fülükben szóló zenére. :) 

Sosem voltam még elötte ilyen buliban, de nagyon tetszett, órákig buliztunk a rertorock zenékre. Szuper este volt!

Hát meccs lesz még bőven, ma este például egy újabb, Németország- Hollandia, amit megint valami nagyobb rendezvény keretein belül nézünk meg, szóval innentől beindul a szekér, foci minden mennyiségben, most először amolyan német módra, velünk magyarokkal.

Hajrá Németország! Los geht's Deutschland!

Schultage

Elkezdődött a szemeszter. Ez a mi esetünkben annyit jelent, hogy hetente 3 előadásunk van, illetve nyelvóra a Sprachzentrum-ban. A Humboldt Egyetem Természettudományi Kara, bár itt nem teljesen így hívják, nem a központban, hanem a világ végén, Adlershof-on található, a kollégiumomtól tömegközlekedéssel kb. 1 órányira.

http://www.adlershof.hu-berlin.de/

A környék egy ipari park és egy egyetemi központ keveréke, olyasmi, mint a Lágymányosi Infopark, tele cégekkel, kutatási központokkal, tudás és okosságok mindenfelé. Az óráink többnyire egy épületben vannak, az Erwin-Schrödinger-Zentrum-ban. Itt található egyébként a Természettudományi könyvtár is, ahol egy teljes folyosó csak a földrajzos könyveké ....hát nem egy kari könyvtár, az biztos.

Hétfőnként "Südamerika" előadásunk van, amit nagyon szeretek, a bácsi szépen és érthetően beszél, bár néha elkezd franciául karattyolni. És maga az előadás is érdekes, mert egész Dél-Amerikát megismerjük, mind természetföldrajzi, mind demográfiai, történelmi és gazdaságföldrajzi oldalról is. Egyszóval nagyon várom a folytatást.

Ezen kívül még két előadásunk van a héten, mindkettő csütörtökön. Verkehrsgeographie-Közlekedésföldrajz és Klimatologie-Klimatológia. Utóbbiról még nem tudok nyilatkozni, ugyanis még nem volt ilyen óránk múlt héten, de a Közlekedésföldrajz az bizony húzós lesz. Elég nehéz volt a német előadást, magyar gondolkodással értelmezni, és persze rögtön, szinkronfordításban, úgy hogy értsem is, miről beszél az előadó. Mondjuk azért értettük a lényeges dolgokat, de több ismeretlen szót is utólag kellett megkeresni. Kicsit izgulok a nyári vizsgák miatt, de majd belejövünk a németbe is és menni fog könnyen.

Lehetőségünk van nyelvórákra is járni. Keddenként intenzív németóránk van, amihez korábban egy szintfelmérő tesztet kellett kitölteni, és ez alapján osztottak be minket csoportokba. Ez a kurzus csak holnap kezdődik, kíváncsi leszek, hogy milyen szinten lesznek németből a többiek, nem lenne jó, ha visszahúznának, szeretnék fejlődni németből.

A múlt héten megint belevetettük magunkat az éjszakába, pénteken volt az Official Semester Opening Party, a Kino International nevű, mint utólag kiderült moziban. Az elmúlt pár hétben elég sok emberrel ismerkedtünk meg, így már egy kis csapatként együtt kezdtük az alapozást Pepénél, majd a finom pálinkák, borok és az elmaradhatatlan földimogyorós chips után indultunk bulizni. Először nekem nem tűnt fel, hogy tényleg egy moziban vagyunk, teljesen átalakították a helyszínt. 3 különböző emelet, 3 különböző zenei stílus, rengeteg külföldi és mindenki partyhangulatban. Az egyik emeleten még zászlókat is kaptunk, hogy kiragasztva a ruhánkra megmutathassuk, melyik nemzet polgárai vagyunk. Így megint csak több magyarral találkoztam, hihetetlen, hogy mennyien vagyunk kinn. :)

A buli utáni pihengetés vasárnapig tartott, de a kicsit jobb idő miatt úgy döntöttünk, hogy délután kilátogatunk az itteni híresebb bolhapiacra, a Mauerpark-i Flohmarkt-ra. Az egész olyan, mint egy nagy fesztivál. Utcai zenészek, mutatványosok, meg persze rengeteg kacat, mindenki próbálja eladni a cuccait. Láttam gyönyörű bútorokat, egy csomó háztartási cuccot, és rengeteg ruha is volt, többnyire használt ruhák, de több török stand is volt, eredeti török ruhákkal. Nem hiányozhat a wurst sem, mindenfelé kajásbodék, szerintem mindent lehet ott kapni, a gofritól, a baklaváig. Mondjuk a kürtöskalács meg a tökipompos hiányzott :):)

http://raw-flohmarkt.de/ - Ezen a linken érdemes végignézni a képeket, talán kicsit visszaadja a hangulatot.

Szerdán kellett jelentkeznünk a nyelvi kurzusokra, a Humboldt nyelvi centrumában, ami közel van a főépülethez, azaz az Unter den Linden-hez, és ha már ott jártunk, és nem siettünk annyira haza sem, akkor kicsit sétálgattunk, benéztünk pár boltba, meg kisétáltunk a Brandenburgi Kapuhoz. Fura, hogy már itt vagyok két hete, de még csak most jutottam el oda, de ettől függetlenül is csodálatos volt.

Rengeteg a turista, komolyan nehéz néha bírni ideggel, amikor a kis japán fotózás közben 16x-ra neked jön, de az egész utca itt is fesztiválszerű. Rengeteg pózolós figura van, akikkel pénzért lehet fényképezkedni, pl: különböző Disney figurák, Berlini maci, Dart Vader, meg NDK-s határőr, hogy a történelem se maradjon ki.

Ezen a héten az időjárás már egész tavaszias, többször sütött ki a nap és nem is havazott, de azért még mindig hiányzik a medencejelleg! :)

Mindenkinek kellemet hetet, majd jelentkezem!

Berlin felett az ég...

Eltelt az első hetem itt kinn Berlinben, mondhatom elég mozgalmasan. Beiratkoztunk hétfőn az egyetemre, ami kb. sok-sok rohangálásból, meg keverésből állt, de azért mindent sikerült elintézni.

Először is a Humboldt Universität főépületébe kellett menni az Unter den Linden 6.-ra, majd a gyönyörű, gigantikus épületben kellett mászkálnunk és az International Irodában már kikészített aktákkal vártak minket.
Be kellett jelenteni az EU-s egészségügyi kártyánkat, amivel igazoltuk, hogy jogosultak vagyunk az ingyenes eü-s ellátásra. Persze ez sem teljesen ingyenes, mert első alkalommal 10 eurót kell fizetnünk. Majd befizettünk egy kisebb vagyont a Semesterticket-re, ami egyben a diákigazolványunk is, szóval nagyon kell rá vigyázni. Utána pedig személyesen behívtak minket a nemzetközi irodába, és minden papírt átnéztek, a lakcímbejelentőt, az egyetemi jelentkezést, alá kellett írni pár dolgot és elvileg felvételt nyertünk a Humbolt Egyetemre. :) Kaptunk német telefon SIM kártyát, ingyen, amin még 10 eurót le is beszélhetünk, szóval vettem gyorsan egy kártyafüggetlen telefont, így most a magyarokkal legalább tudunk telefonon is beszélni.
Másnap pedig egy Einführungsveranstaltung-on (Bevezető előadáson) vettünk részt, ahol részletesen bemutatták az egyetemet a nemzetközi diákoknak. Meséltek a különböző programokról, amiken a félév során részt vehetünk. Van lehetőségünk nyelvi kurzusra is járni egész félévben, amit mindenképpen érdemes kihasználni, hiszen viszonylag jó áron, szerintem elég korrekt képzést kaphatunk, de persze erről majd akkor tudok nyilatkozni, ha kipróbáltuk. :)
Beiratkozás után kicsit járkáltunk a városban, főként az Unter den Linden-en, meg az Alexanderplatz környékén. Múzeum-sziget, Berlini Dóm, TV-torony, Világóra és pár kép ezekről, meg a vásári forgatagról.

A hét további részében sajnos nem nagyon tudtunk még sokmindent csinálni, mert HIHETETLENÜL ROSSZ ÉS SZÖRNYŰ AZ IDŐJÁRÁS. Aki valamennyire ismer, az tudja, hogy utálom a hideget, az esőt és a havat is, na ezt a hármat egyszerre meg nagyon. Hát mikor eljöttem Budapestről, otthon 20°C volt, itt meg most -1°C van......... mínusz 1 ............
De próbálok előre tekinteni, és túlélni a jégkorszakot, de sajnos ma is esett a hó délután, és jövő szerdáig nem is nagyon lesz melegebb, talán utána várható már 13-14°C.

Csütörtök este volt egy kisebb Erasmus&International Party is, szerintem nem volt rossz, bár jellemzően a magyarok hozták meg a hangulatot, és tényleg mi tudunk a legjobban bulizni. Viszont amit nem tudok megszokni, hogy a kocsmákban és az ilyen bulikon az italok nagyon drágák, egy sör pl. 2,5 eurótól kezdődik. A boltokban meg 0,45-0,70 eurócentért lehet venni komoly, márkás söröket. Hihetetlen, hogy Németországban a szolgáltatások ára a legmagasabb. Anna tökéletesen megfogalmazta: "Amihez hozzáérnek Németországban, az sokkal drágább."

Holnap a magyarokkal közös húsvétozást tartunk, lesz pörkölt meg nokedli, de helyettem mindenki kóstolgassa otthon a finom magyar húsvéti sonkát, meg tormát meg hasonlókat, mert abból most sajnos kimaradunk. És a lányokat is tessék meglocsolni, minket a Berlini ég locsol rendesen más napok óta....
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok, és jó pihenést még a szünet utolsó napjaira.
Ich wünsche Frohe Ostern! :)

utolsó

Ez a szó jellemzi a napjaimat mostanában. Utolsó napok, utolsó egyetemi órák, utolsó iszogatás, utolsó biliárd, utolsó spinning, utolsó kínai, utolsó szobatársas röhögős délután. Örülök neki, hogy kimehetek külföldre, de nagyon "egyik szemem sír, a másik nevet" hangulat van, amiért itt kell hagynom sok-sok számomra kedves embert, dolgot. Ilyenkor azzal nyugtatgatom magam, hogy héé csak 5 hónap, hamar elmegy, ugye?

Az utolsó napok sajnos az önfeledt búcsúzkodás és pakolás helyett zh-ra tanulással mennek, szóval ahelyett, hogy azon gondolkodhatnék, hogy itthon hagyjam-e a tizennyolcadik pár cipőt, tanulgatom az Északnyugati-Kárpátok zegzugos tájait. Persze azért helyrekerül lassan minden, a szép nagy böröndöt, amit múltkor mutattam, telepakoltam, a koliból hazaköltöztem, és múlt héten sort kerítettünk a búcsúbulikra is. Ezúton is nagyon-nagyon köszönöm a barátaimnak, hogy eljöttek, nagyon jól éreztem magam, és hiányozni fognak a közös kocsmázások és partyk.

Még pár papírt el kell intéznem, meg kell írnom a zh-t, és akkor mondhatom végre, hogy készen állok a nagy útra. Csütörtökön este indulok a Keleti pályaudvarról, vonattal (igen vonattal, mert ennyi cuccal a repülőről mosolyogva küldenek el, 23 kg??? ezek viccelnek) na szóval kb 600 kilós böröndömmel és a nálam 3x nagyobb túrahátizsákommal, laptoptáskával no meg jó nagy adag magabiztosággal(?) megpakolva, elvileg másnap reggel 9:10 perckor begurulunk a Berliner Hauptbahnhof-ra, ahol drága Annácska fog rám várni :)

Megint pár kép a múltheti és tegnapi utolsó bulikról, amolyan így telnek az utolsó napjaim címen.

Legközelebb remélem már Berlinből jelentkezem.

Puszilok mindenkit:

Eszti