Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...