Hamburg

Az elmúlt hetekben kicsit megszaladtak az elintézni valók, itt volt Máté, közben Anna átköltözött hozzám (azóta egy menekülttáborra emlékeztet a lakás, mindenhol táskát, bőröndök, szatyrok, de ettől függetlenül tök szuper így élni a penthouse-ban), aztán pénteken hajnalban Balázs jött látogatóba. A sok program ellenére hétvégén mindenképpen el akartunk utazni Hamburgba, így Balázs a "Berlini csomag + extra Hamburg Trip változatot kapta tőlünk, a bolti ár töredékéért".  :)

Most vasárnap utaztunk, augusztus 5-én. Mivel hétvégére esett, ezért a korábbi Drezdai jegy helyett, a "Schönes Wochenende Ticket"-et vettük igénybe. Ez is hasonló elven működik, csak fixen 40 euró, és szintén maximum 5 ember használhatja, adott nap 00:00 órától, másnap hajnali 3-ig, szóval így fejenként csak 8 eurót fizettünk, ami hihetetlenül korrekt ár egy oda-vissza útra. Megint kétemeletes vonattal mentünk, most viszont a kényelmesebb fajtából, amin volt légkondi is (igen a német vonatoknál is van olyan, amelyiken nincs ilyen szolgáltatás... szerintem is hihetetlen :))

A út Hamburgba kicsit hosszabb volt, de jó társaságban ugye repül az idő, most korábban indultunk, és szerencsére a kalauz sem szállított le minket idő előtt, így egy schwerini átszállást követően dél körül Hamburgba is érkeztünk.

Útikönyv, térkép elő. Anna volt az idegenvezető, mert korábban ő már járt a városban. Nem tudom mi lesz velünk jövő héten a Balti-tengerparton, ott még nem járt senki, kénytelenek leszünk a túlcsicsázott, nyálas útikönyvre hagyatkozni, de majd megoldjuk talán valahogy azt is. :)

Hamburg egyébként Németország második legnagyobb városa, nagyjából 1,8 millió lakosával. teljes nevén Freie und Hansestadt Hamburg, egykor ugyanis hanzaváros volt, és egyike azon kevés városoknak, amelyek önmagukban egy tartományt (Bundesland) alkotnak (Berlin és Bréma mellett). Érdekesség még, hogy Hamburg a legnépesebb olyan város Európában, amely egyben nem főváros. Az Elba tölcsértorkolatában fekszik, a folyó a városnél két részre szakad, és a közte keletkező szigeten épült a kikötő. a két részre osztott várost alagutak és hidak kötik össze, több híd van a városban, mint Velencében. Emellett itt található az Elba egyik mellékfolyójából, az Alsterből kialakított két tó is, továbbá számtalan apró csatorna, kanális, melyek a belvárost szelik keresztül.

Először a hamburgi Hauptbahnhofról kisétálva a Rathaushoz mentünk. A főpályaudvar egyébként 1906 óta áll, és elvileg Németország legforgalmasabb pályaudvara, bár szerintem ezt a státuszát elvesztette, mikor a 2006-os VB-re megépült a hiper-szuper berlini Hauptbahnhof. A Rathausmarkt-on éppen valami kínai tradicionális fesztivál volt, mert egy hatalmas vásári tér volt berendezve. Kínai kézműves árusok, étkezdék, sárkányok és papírlampionok mindenütt, és csodálatos illatok terjengtek, akárcsak a Móricz Zsigmond körtéri kedvenc kínai éttermemben... :) Jajj de hiányzik már az is. :)

A Rathaus épületes monumentális, középen pedig egy óratorony található. A belső udvarban a csodás  szökőkút mellett pedig sokan készítenek jobbnál-jobb fényképeket. :)

 

  

 

 

Innen gyalog sétálni indultunk a Alster két tavához. A belső a Binnenalster, a külső pedig az Ausenalster. A tóparon egyébként rengeteg kacsa, hattyú és sirály szórakoztatja a nagyérdeműt, persze kajára várnak, de olyan gyermeklelkű felnőttekre is (akiket nem nevezünk nevén: Anna Kiss!!!), akik képesek hosszú perceket várni, hogy lefotózhassanak egy totyogóst. :) Szóval a kacsa, pontosabban kacsácskaaaa vadászat után átsétáltunk a két tavat átszelő Kenedy-brückéhez, ugyanis Hamburgon áthalad a 10° keleti hosszúsági kör, melynek emlékére a hídon egy emléktábla is található.

Ezután a kikötő felé vettük az irányt. Persze az egész város egy nagy kikötő, de azért a tölcsértorkolatban fekvő Speicherstadt városrész nagyon elképesztő hely. Az egész folyóparti rész árvízvédelmi fallal van elkerítve, és hosszú lépcsőkön lehet lejutni a hajókhoz. Komplett infrastruktúra működik a folyóvízi közlekedés kihasználására, a város tömegkezlekedési eszközeire váltott napijegy például néhány menetrend szerinti hajóra is érvényes, talán inkább ezekkel érdemesebb utazni egyet az Elbán, mint több 10 eurót kifizetni egy-egy hajótúrára.

A kikötő szerintem fantasztikus, aki odavan a hajókért neki meg főleg. Nincs megállás, állandóan jönnek-mennek a gőzösök, a tengerjárók, vagy a teherszállítók, és a kikötő leghíresebb hajója, a Cap San Diego is itt található. Én nagyon szívesen felmentem volna a fedélzetre, sajnos az idő szűke miatt erre nem került sor, de ha jól emlékszem 7(teljes)/4(kedvezményes) eurós jegyárakon felmászhatunk egy tengerjáró hajóra, ami azért valljuk be, felejthetetlen élmény. 

A látványt tovább gazdagítja, hogy mindenhol rakodódaruk és gépek vannak, és mi emberek olyan aprónak tűnünk mellettük, olyan érzés, mintha pici hangyák lettünk volna az óriások között. 

 

 

A kikötő után elmentünk az Alter Elbtunel-hez, amely 1911-ben nyílt meg Régi Elba-alagút és a város Sankt Pauli nevű városrészét az Elba Norderelbe nevű folyóága alatt köti össze a szemközti steinwerderi kikötővel. A két csőből álló alagútrendszer 21 méter mélyen van a víz alatt és a mai napig használja a közforgalom, bár a gyalogosok mellett inkább csak bringásokat láttunk. Megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott, 2003 óta pedig műemléknek számít. 

 

Délután a St. Pauli és a Reeperbahn városrészek irányába indultunk, amelyek talán a város leghíresebb részei, az éjszakai élet központja és itt található a piroslámpás negyed. Bár délután nem nagyon volt mozgás, a különböző night clubok és erotikus boltok egy négyzetméterre jutó száma magasan az átlagos felett volt. :) 

Itt megnéztük a legendás Indra klub-ot is, ahol 1960 augusztus 17-én először játszott a The Beatles, és ahol több koncertjük is volt az évek során. Sosem tudtam erről, de a zenekar először Hamburgban lett híres, majd csak utána Nagy-Britanniában.

 Indra klub, és a The Lidl's ifjú zenészei...

Aztán még kicsit sétálgattunk, a pocink meg egyre éhesebb lett. A fiúk halat akartak enni, "mert hát hogy néz mán' az ki, ha egy kikötőben nem halat eszünk." Mi Annával pedig inkább a jól megszokott ízek mellett döntöttünk. Várt ránk még több, mint 3 óra vonatút vissza Berlinbe, szóval nagyon ránk fért a pihenés éjszaka. :)

De fantasztikus kirándulás volt, és nagyon örülök, hogy elmentünk Hamburgba együtt, biztos nem lett volna ilyen jó, ha nem az Erasmus Dream Team-mel utazunk. :)

Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...

Open Air

Berlinbe a múlt héten beköszöntött a tavasz, ezen a héten meg a nyár is. Kicsit hirtelen váltással kellett a sálat-télikabátot egy ujjatlan pólóra és rövidnadrágra cserélni. Persze nem panaszkodom, imádom a jó időt, a napsütést, és a zöldellő fákat, csak előre tudom, hogy ebből kiindulva nagyon, de nagyon meleg lesz itt nyáron, mármint az igazin, nem ezen az áprilisi napocskás röviden.

Mivel kijött a jó idő, próbáljuk maximalizálni a pihenést, és minimalizálni az összes egyéb fárasztó tevékenységet. :) Pénteken elmentünk egy Open Air partyra. Erről annyit érdemes tudni, hogy facebook-on készül egy esemény, ahová mindenki a barátait hívhatja meg. Elvileg titkos, és illegális, ezért nem nagyon lehet reklámozni. Másik különlegessége, hogy a party időpontja előtt csak pár órával derül ki a helyszín, amit a szervezők koordinátákban adnak meg. A buli pedig a rendőrség megérkezéséig tart. 

Most pénteken egy, a város szélén lévő erdős, parkos területen voltunk. Óriási zöldterület, mindenki leteríti a plédet, előkerülnek a sörök, szól a zene, hiszen végig különböző DJ-k pörgetik a lemezjátszókat.

Egészen különleges az egész, fesztiválhangulat van minden alkalommal. Nagyon élvezem, mert ilyen party-k otthon, Magyarországon nem nagyon vannak. Néhány képet berakok ízelítőnek. 

Illetve egy video-t is, mert az egész buli egy hegyoldalban volt, és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy srác egy ejtőernyővel lesiklik a völgybe. Óriási tapsot kapott. Ilyen egy Open Air! :)

http://vimeo.com/41194090