Lili&Áron látogatás, szülinapi partyk...

... szóval nem unatkozunk mostanában sem. Így hogy végeztünk a vizsgákkal végre felszabadultan élvezhetjük a berlini nyarat. Igen, nyarat. VÉGRE! Igaz múlt héten végig rossz idő volt, eső, 15 fok, de most hétvégére megérkezett a nyár, és 30 fokban, napsütésben sétálgathatunk meg napozhatunk mindenfelé.

Múlt héten pénteken, péntek 13-án egy 4-szeres szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Kiderült ugyanis, hogy majdnem az összes magyar Erasmusos ismerősünk júliusban született (persze mindeket leszámítva), így egyértelmű volt, hogy tartunk egy nagyszabású, olyan berlinimagyar bulit. Megint sok magyarral, viszont legalább annyi német vendéggel ünnepeltük meg a Drágák szülinapját! :) Annával még csokitortát is sütöttünk, aminek nagy sikere volt. Persze ezen kívül volt sok finomság, meg pálinka, zbojnický is. Megállapíthatom, hogy Magyarországon vannak a világ legfinomabb borai. Kóstoltam olasz száraz fehérbort, valami franciát is, de egyszerűen ihatatlanok voltak. Szóval már várom, hogy otthon az árnyékban hűsölve kortyolgassam a roséfröccsöt. (Ja igen, itt kinn még a fröccsöt sem ismerik..... hihetetlen....)

Fantasztikus este volt, mindenki kellően jól érezte magát az este végére, jól leamortizáltuk Roli szobáját, aki szegény pont utána költözött ki, így volt dolga rendesen a takarítással. 

 

A napok viszont egyre gyorsabban mennek, sokszor már így visszagondolva nem is tudom mit csináltunk még a héten, mert csak úgy eltelnek a napok. Vásárlással, főzéssel, penumbrával :) Egyik nap, talán szerdán elvittük Pepét meg Balázs a világ, najó Berlin, szerintünk egyik legjobb dönereséhez is, ahol csak 1.50 a döner, és nagyon szeretjük. A városban mindenhol máshol 2.80-ért, vagy 3 euróért lehet csak dönert venni, és azért őszintén szólva ennyi pénz elég sok érte, de ez a preisgünstig ajánlat verhetetlen. Magyarországon is átvehetnék az itt készült kenyeret, amit megpirítanak, mielőtt belekerül a husi. Valahogy sokkal finomabb, mint a Wikingeres mikrózott "valami". De ez is része lesz majd Anna Kaufland franchise vállalkozásának, szóval szerintem nem kell sokat várnotok erre a csodás pirított kenyérre Nektek sem. :)

Aztán csütörtök napközben megérkeztek Liliék!!! Már nagyon vártuk őket, ki is mentünk eléjük a buszpályaudvarra, ugyanis június 1-től újra van Berlin-Budapest orangeways-es járat. Persze mikor mi utaztunk ki-haza, akkor pont eltörölték. A pesti busz a Messe Nord/ICC-nél elhelyezkedő International Busstation-ra érkezett, zuhogó esőben, így Lili és Áron rögtön elsőkézből érezhették milyen a berlini nyár (londoni?) :) Mivel a busz délután 1 körül ért Berlinbe, gyors hazapakolás után (itt egy laza másfél órás útról beszélek, mert mi Kelet-Berlin keleti felén lakunk, a pályaudvar meg Nyugat-Berlin nyugati felén van) még nyakunkba vettük a város, és próbáltuk megmutatni Liliéknek a legfontosabb nevezetességeket, amiket sétálva, nézelődve is végig lehet járni. 

A 100-as -kétemeletes- busszal (ami Zoologischer Gartentől indul és Alexanderplatzig végighalad a legismertebb helyeken) megnéztük a Siegessäule-t, a Bellevue kastélyt, majd a buszról leszállva elsétáltunk a Reichstag mellett, és megnéztük a Brandenburgi kaput. Kicsit rossz volt az idő, egész nap esett, csak néha volt pár szárazabb óra, de ettől függetlenül hősiesen végignézünk mindent. Ahogy esteledett elsétáltunk még a Checkpoint Charlie-hoz is, ami ugye a volt katonai ellenőrző pont, és óriási szerencsénk volt, mert ilyenkor már nem voltak ott a katonának beöltözött fotózható emberkék, és odaállhattunk mi magunk a őrház mellé. :)

Hazafelé pedig megnéztük a Postdamer Platz-ot, a Hírességek Sétányát és Áron meg Lili mindenképpen látni szerették volna a Sony Centert, ami esti fényekben nagyon csodálatos volt.

Kiscsapat a Reichstagskuppel-ben

Másnap a fiatalok (Áron és Lili - nagyon rászoktunk, hogy gyerekeknek, fiataloknak hívjuk őket ebben a pár napban, elvégre mi vigyáztunk rájuk a nagy Berlinben) elmentek múzeumozni, a 3 napos múzeumi jeggyel ugyanis több érdekes múzeumot lehet megnézni kedvezményes áron, mi pedig addig finom bolognai-s ebéddel vártuk őket otthon. Este pedig nem maradhatott ki a Warschauer Straße a legjobb kocsmákkal és a partynegyed, így legalább betekintést nyerhettek Berlin, nem éppen turistáknak szóló részébe is. 

Szombaton időpontunk volt a Reichstagba, délután 4-kor, így előtte Liliék még kicsit múzeumoztak, mi pedig ott találkoztunk velük. Másodszor voltam a Reichstagban, de így is fantasztikus volt, ráadásul most az idő is pompás volt egész nap, csak úgy égetett a nap (most is tűz ezerrel, és elvileg holnap meg 32 fok lesz, imádom!!!!). És aznapra még beterveztünk egy dönerezést a fent említett híres-hírhedt Kreuzbergi döneresnél. Autentikus környék abszolút, ez a berlini török negyed, szóval nem kell meglepődni, ha nem hall német szöveget az ember, csak törököt. :)

Szombaton volt egyetlen, drága Pepénk 18. szülinapja, (valójában 23., de szerinte csak 18, szóval tartsuk ezt tiszteletben), így Annával megint csak beindítottuk a tortamanufaktúrát, és magunkat is meghazudtolva elkészítettük az egy héttel korábbi csokitorta sokkal, de sokkal finomabb változatát, csak Pepének, csak most. 

Este Pepe szülinapi partyjára voltunk meghívva, ahol immáron a teljes nemzetközi csapat együtt ünnepelt. Lili és Áron így eljött velünk, legalább gyakoroltak egy kis angolt, így a nagy Németországban. Először Pepe lakásán alapoztunk együtt, most sokkal többen is voltunk, mint a múlt heti szülinapon, valahogy több volt az ital is, a torta megint nagy sikert aratott, és persze folyamatosan töltöttük újra a pálinkát, a zbojnický meg a finom borokat. Az alapozás után pedig bementünk a városba kicsit bulizni, táncolni, végül persze az egyetlen magyar klubban kötöttünk ki, az otthoni, pesti Szimpla, berlini kistestvérében :) Hajnali fél 5 felé kapuzárás, de mi még akkor is találtunk egy másik bárt, ahol Pepével csocsóban lealáztuk az ellenséget. :) Húú nem tudom mikor érhettünk haza, de késő volt, pontosabban korán, de tény, hogy fantasztikus szülinap volt!

mindenki :)

A szülinaposok! :)

Vasárnap reggel ..., najó reggel értünk haza a buliból, szóval akkor inkább délután Lilinek és Áronnak szerettük volna mindenképpen megmutatni a Flohmarkt-ot (bolhapiac) és a Mauerparkot, mert vasárnaponként mindig sokan vannak és tök jó az egész. Csak azt felejtettük el, hogy június közepe óta ez volt az első hétvége, amikor végre sütött a nap, és EGYMILLIÓAN voltak!!! Tényleg ennyi embert még sosem láttam, főleg ilyen kis helyen nem, a bolhapiacon a sorok között lökdösődés, kiabálás, szóval nem volt túl kellemes, de azért ehhez képest viszonylag jól végig tudtunk menni. Nagyon tetszett nekik, nézegettek is csomó érdekes dolgot, meg vettek pár szuvenirt haza. 

Estefelé Anna és Lili még megnézék a Dalí kiállítást, én pedig Áronnal nem túl nagy festményszakértőként inkább a Technisches Museumba mentünk, ahol II. világháború-s repülők, 17-18. századi hajók és csupa fantasztikus dolog van kiállítva, úgyhogy oda mindenképpen visszamegyek még, mert egyszerűen szuper.

Este Open Air-re mentünk, olyan igazi illegális rejtettre, előtte meg betértünk a Dunkin' Donuts-ba és egy óriási doboz fánkkal mentünk bulizni. :)

Tegnap jött a búcsú, 5 csodás nap utána hazautaztak Lilikéék :) Tegnap még elmentek Potsdamba, megnézni a kastélyokat meg a várost, én oda sajnos nem tartottam velük, mert egy búcsú-piknikre voltam hivatalos a külföldi barátaink hazautazása miatt (de erről majd később írok még), így csak este kisértem ki őket a buszpályaudvarra. A busz 23:30-kor indult, és Annával az utolsó pillanatig integettünk, meg sírtunk, meg pityeregtünk, hogy hazamennek. :) Remélem azért legalább olyan jól érezték magukat, mint mi ebben a pár napban, jó volt újra kicsit turistáskodni, megnézni mindent. Úgy érzem, már egyre jobban ismerem ezt a várost, talán ha évek múlva visszajövök majd, hosszabb vagy rövidebb időre, akkor nem lesz majd probléma az eligazodással. :)

Szép hetet mindenkinek, írok majd hamar, ígérem! :)

Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...