Hamburg

Az elmúlt hetekben kicsit megszaladtak az elintézni valók, itt volt Máté, közben Anna átköltözött hozzám (azóta egy menekülttáborra emlékeztet a lakás, mindenhol táskát, bőröndök, szatyrok, de ettől függetlenül tök szuper így élni a penthouse-ban), aztán pénteken hajnalban Balázs jött látogatóba. A sok program ellenére hétvégén mindenképpen el akartunk utazni Hamburgba, így Balázs a "Berlini csomag + extra Hamburg Trip változatot kapta tőlünk, a bolti ár töredékéért".  :)

Most vasárnap utaztunk, augusztus 5-én. Mivel hétvégére esett, ezért a korábbi Drezdai jegy helyett, a "Schönes Wochenende Ticket"-et vettük igénybe. Ez is hasonló elven működik, csak fixen 40 euró, és szintén maximum 5 ember használhatja, adott nap 00:00 órától, másnap hajnali 3-ig, szóval így fejenként csak 8 eurót fizettünk, ami hihetetlenül korrekt ár egy oda-vissza útra. Megint kétemeletes vonattal mentünk, most viszont a kényelmesebb fajtából, amin volt légkondi is (igen a német vonatoknál is van olyan, amelyiken nincs ilyen szolgáltatás... szerintem is hihetetlen :))

A út Hamburgba kicsit hosszabb volt, de jó társaságban ugye repül az idő, most korábban indultunk, és szerencsére a kalauz sem szállított le minket idő előtt, így egy schwerini átszállást követően dél körül Hamburgba is érkeztünk.

Útikönyv, térkép elő. Anna volt az idegenvezető, mert korábban ő már járt a városban. Nem tudom mi lesz velünk jövő héten a Balti-tengerparton, ott még nem járt senki, kénytelenek leszünk a túlcsicsázott, nyálas útikönyvre hagyatkozni, de majd megoldjuk talán valahogy azt is. :)

Hamburg egyébként Németország második legnagyobb városa, nagyjából 1,8 millió lakosával. teljes nevén Freie und Hansestadt Hamburg, egykor ugyanis hanzaváros volt, és egyike azon kevés városoknak, amelyek önmagukban egy tartományt (Bundesland) alkotnak (Berlin és Bréma mellett). Érdekesség még, hogy Hamburg a legnépesebb olyan város Európában, amely egyben nem főváros. Az Elba tölcsértorkolatában fekszik, a folyó a városnél két részre szakad, és a közte keletkező szigeten épült a kikötő. a két részre osztott várost alagutak és hidak kötik össze, több híd van a városban, mint Velencében. Emellett itt található az Elba egyik mellékfolyójából, az Alsterből kialakított két tó is, továbbá számtalan apró csatorna, kanális, melyek a belvárost szelik keresztül.

Először a hamburgi Hauptbahnhofról kisétálva a Rathaushoz mentünk. A főpályaudvar egyébként 1906 óta áll, és elvileg Németország legforgalmasabb pályaudvara, bár szerintem ezt a státuszát elvesztette, mikor a 2006-os VB-re megépült a hiper-szuper berlini Hauptbahnhof. A Rathausmarkt-on éppen valami kínai tradicionális fesztivál volt, mert egy hatalmas vásári tér volt berendezve. Kínai kézműves árusok, étkezdék, sárkányok és papírlampionok mindenütt, és csodálatos illatok terjengtek, akárcsak a Móricz Zsigmond körtéri kedvenc kínai éttermemben... :) Jajj de hiányzik már az is. :)

A Rathaus épületes monumentális, középen pedig egy óratorony található. A belső udvarban a csodás  szökőkút mellett pedig sokan készítenek jobbnál-jobb fényképeket. :)

 

  

 

 

Innen gyalog sétálni indultunk a Alster két tavához. A belső a Binnenalster, a külső pedig az Ausenalster. A tóparon egyébként rengeteg kacsa, hattyú és sirály szórakoztatja a nagyérdeműt, persze kajára várnak, de olyan gyermeklelkű felnőttekre is (akiket nem nevezünk nevén: Anna Kiss!!!), akik képesek hosszú perceket várni, hogy lefotózhassanak egy totyogóst. :) Szóval a kacsa, pontosabban kacsácskaaaa vadászat után átsétáltunk a két tavat átszelő Kenedy-brückéhez, ugyanis Hamburgon áthalad a 10° keleti hosszúsági kör, melynek emlékére a hídon egy emléktábla is található.

Ezután a kikötő felé vettük az irányt. Persze az egész város egy nagy kikötő, de azért a tölcsértorkolatban fekvő Speicherstadt városrész nagyon elképesztő hely. Az egész folyóparti rész árvízvédelmi fallal van elkerítve, és hosszú lépcsőkön lehet lejutni a hajókhoz. Komplett infrastruktúra működik a folyóvízi közlekedés kihasználására, a város tömegkezlekedési eszközeire váltott napijegy például néhány menetrend szerinti hajóra is érvényes, talán inkább ezekkel érdemesebb utazni egyet az Elbán, mint több 10 eurót kifizetni egy-egy hajótúrára.

A kikötő szerintem fantasztikus, aki odavan a hajókért neki meg főleg. Nincs megállás, állandóan jönnek-mennek a gőzösök, a tengerjárók, vagy a teherszállítók, és a kikötő leghíresebb hajója, a Cap San Diego is itt található. Én nagyon szívesen felmentem volna a fedélzetre, sajnos az idő szűke miatt erre nem került sor, de ha jól emlékszem 7(teljes)/4(kedvezményes) eurós jegyárakon felmászhatunk egy tengerjáró hajóra, ami azért valljuk be, felejthetetlen élmény. 

A látványt tovább gazdagítja, hogy mindenhol rakodódaruk és gépek vannak, és mi emberek olyan aprónak tűnünk mellettük, olyan érzés, mintha pici hangyák lettünk volna az óriások között. 

 

 

A kikötő után elmentünk az Alter Elbtunel-hez, amely 1911-ben nyílt meg Régi Elba-alagút és a város Sankt Pauli nevű városrészét az Elba Norderelbe nevű folyóága alatt köti össze a szemközti steinwerderi kikötővel. A két csőből álló alagútrendszer 21 méter mélyen van a víz alatt és a mai napig használja a közforgalom, bár a gyalogosok mellett inkább csak bringásokat láttunk. Megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott, 2003 óta pedig műemléknek számít. 

 

Délután a St. Pauli és a Reeperbahn városrészek irányába indultunk, amelyek talán a város leghíresebb részei, az éjszakai élet központja és itt található a piroslámpás negyed. Bár délután nem nagyon volt mozgás, a különböző night clubok és erotikus boltok egy négyzetméterre jutó száma magasan az átlagos felett volt. :) 

Itt megnéztük a legendás Indra klub-ot is, ahol 1960 augusztus 17-én először játszott a The Beatles, és ahol több koncertjük is volt az évek során. Sosem tudtam erről, de a zenekar először Hamburgban lett híres, majd csak utána Nagy-Britanniában.

 Indra klub, és a The Lidl's ifjú zenészei...

Aztán még kicsit sétálgattunk, a pocink meg egyre éhesebb lett. A fiúk halat akartak enni, "mert hát hogy néz mán' az ki, ha egy kikötőben nem halat eszünk." Mi Annával pedig inkább a jól megszokott ízek mellett döntöttünk. Várt ránk még több, mint 3 óra vonatút vissza Berlinbe, szóval nagyon ránk fért a pihenés éjszaka. :)

De fantasztikus kirándulás volt, és nagyon örülök, hogy elmentünk Hamburgba együtt, biztos nem lett volna ilyen jó, ha nem az Erasmus Dream Team-mel utazunk. :)

Drezda, az "Elba-parti Firenze"

Már a berlini erasmus-os félév megkezdése előtt eldöntöttük, hogy majd a vizsgák végeztével kicsit körbejárjuk a vidéket, a környező városokat, megismerjük kicsit, milyen is a nagy Németország. Korábban már Berlinen kívül jártam Bonnban, és Drezdában is, de megbeszéltük, hogy amint végzünk a vizsgákkal, nekivágunk a világnak és megnézzük Drezdát, Hamburgot, valamint a Balti-tenger partvidékét.

Így mi öten magyarok, Helga, Balázs, Pepe, Anna és én július 26-án (jesszus de régen volt már :)) hajnalban felpakoltuk magunkat egy Deutsche Bahn kétemeletes vonatra és elindultunk Drezdába.

A vonatjegyek egyébként itt Németországban szemtelenül drágák, egy közeli városba Berlinből 50-70 euróért lehet eljutni, és ez teljesen általános, mármint a helyieknek nem drága. Persze mi csóró erasmusosok azért nem dobálhatjuk úgy a 100 eurókat egy odavissza Drezdára, de szerencsénkre van egy olyan napijegy, amit maximum 5 ember használhat. Azt hiszem ha 1 ember veszi igénybe akkor 40 euró, és minden plusz ember 6 euró, tehát mi így öten 56 eurót fizettünk. Ez a jegy pedig reggel 9-től, másnap hajnali 3-ig érvényes, tehát tökéletes megoldás volt számunkra.

Persze nem ment azért minden ilyen könnyen. :) Ugye csak egy napunk volt megnézni a várost, ezért szerettünk volna minél korábban, a 7:35-ös vonattal indulni... csakhogy a jegyünk 9-től volt csak érvényes... így miután a kedves kalauzbácsi felvilágosított minket, leszáltunk egy Berlin külvárosában lévő megállónál, és megvártuk a következő vonatot, amivel dél körül értünk Drezdába.

Sajnos lassú volt az út, de ez a kedvezményes jegy csak Regional vonatokra érvényes (kb. olyan mint a személyvonatok otthon) és IC-re nem, emiatt a valójában 1-1,5órás út 3,5- 4 órás lett. De amúgy több átszállásunk volt, viszonylag kényelmes vonatokon, így azért elég jól bírható a hosszú út, főleg jó társaságban, vicces külföldiekkel, akik elmenekülnek mellőlünk, amint elkezdünk hangosan magyarul beszélgetni. :)

Miután megérkeztünk a Drezdai főpályaudvarra, én lettem az idegenvezető (no meg a király kis Németország útikönyvem, amit még szülinapomra kaptam tavaly), mert egyszer pár éve már jártam Drezdában, és pont akkor is én meséltem a nevezetességekről a társaimnak.

A város egyik legnépszerűbb, és turistacsalogató látványossága a méltán híres Drezdai Zwinger. "Az épület a drezdai barokk építészet csúcspontja, végig szobrokkal díszített, és jelenleg is csodás belső kertje van. Erős Ágost fejedelem, M. D. Pöppelmann tervei alapján építette, mert a narancsfái számára védett helyet akart biztosítani (ez akkoriban világszerte divatban volt).  A Zwinger legszebb részei a Wallpavilon, a Nymphenpad, a Kronentor és a Stadtpavilon. Napjainkban több műgyűjteménynek ad otthont, itt található a porcelánmúzeum, az óngyűjtemény, a Matematikai-Fizikai Szalon, az Állattani Múzeum és a Történeti Múzeum. Az 1945-ös tűzvészben, és bombázásban az épület nagy része teljesen elpusztult, újjáépítése hamar megkezdődött, 1960-ra pedig el is készült az új Zwinger, a kiállítási tárgyak pedig visszakerültek eredeti helyükre."
A leghíresebb műtárgyak közül itt található Raffaello - Sixtusi Madonna című festménye, mely idén 500 éves, ezért nagyszabású rendezvények és időszakos kiállítások is voltak/vannak Drezdában.

   

 

A városnézést folytatva átsétáltunk a Semperoper elé, majd a híres Augustusbrückét is megnéztük, amelyen egy emlékmű is található a 2002-es elbai árvíz nyomait őrizve, akkor ugyanis még a hídon is magasan állt a víz... Ekkorra már egyébként rendesen ebédidő volt, és elfogyott minden fellelhető tartalékunk is, meg hát ugye jó magyarhoz híven, reggel a vonat elindulása után 1 másodperccel előkaptuk a rántotthúsos szendvicset...  szóval éhesek voltunk nagyon, így átsétáltunk a Neustadtba (Újváros-rész) és egy kis wurst meg sajttorta mellett elmélkedtünk a délután további részéről.

Semperoper

A város másik nagyobb hídján visszatértünk a belvárosi részre, ezen a hídon 5 évvel ezelőtt valami véletlen folytán csináltam egy szép képet, este, naplemente után, és mindenképpen szerettem volna mégegyszer lekapni a város, ugyanabból a szemszögből. Sajnos a nap sütött ezerrel, ráadásul szembe, így a reprodukció nem lett túl ütős, de nagyon szeretem ezt az új képet is. :)

A régi ...

... és az új.

Kicsit később besétáltunk a turistanegyedbe, itt található a Frauenkirche, ami talán a másik leghíresebb épület a városban. "Egykor a Frauenkirche egész Németország egyik legszebb és legjelentősebb evangélikus temploma volt. G. Bähr építész tervei alapján 1726 és 1743 között épült, bár már 1734-ben felszentelték. A templom tetőtől talpig kőből épült fel, 96 m magas kupolája pedig "kőharang" néven vált ismertté.
1945. február 13-án a templom teljesen kiégett, 2 nappal később pedig bedőlt a kupolája, és leomlott. A templomot nem építették újjá, a romokat háborús mementóként a téren hagyták. Az újjáépítésre később a pénz (több mint 100 millió euró) 600 000 adakozó által gyűlt össze. A brit hozzájárulás történelmi jelentőségű, mert a pénzadomány mellett a kupola csúcsán lévő aranykereszt elkészítését is ők vállalták. Első lépésként szétválogatták a romokat, s kiválasztották a még felhasználható darabokat. Ezeknek eredeti helyét egy háromdimenziós számítógépes szimulációs program segítségével határozták meg. A templom ugyanazokból az anyagokból, szinte ugyanazzal a technikával, és az eredeti darabok felhasználásával épült újjá. A felszentelés 2005. október 30-án volt. Az újjáépült Frauenkirche nem csak vallási, hanem kulturális célokat is szolgál, gyakran rendeznek benne koncerteket. Tornyaiban 8 harang függ. A templom nemcsak Drezda, hanem az újraegyesített Németország szimbóluma is, jelképezi a békét, és a kiengesztelést." (Legalábbis az útikönyv szerint, tényleg kicsit turistaámító a szöveg, de tény, hogy gyönyörű a templom, és csodás kilátás nyílik a kupolából a városra is.)

A vonatunk indulásáig még volt pár óránk, így csütörtök lévén benéztünk nehány boltba a sétálóutcán, meg lehűtöttük magunkat a szökőkutakban, mondjuk voltak akik rendesen fürdőztek a medencékben. :) Egész nap sétálgattunk, főként 30 fokban, szerencsére csodás időnk volt, szóval rendesen elfáradtunk, és a hazaúton is végig csak aludtunk.

Nagyon megszerettem Drezdát, szerintem kellemes kis város, kicsi, alig 500ezren lakják, ez Berlin után azért elég nagy váltás, de ennek ellenére sok érdekességet rejt, és a szép műemlékeivel sok élményt tartogat. :)

Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik

Május van most már istenigazából. Ez pedig az időjáráson is megérződik rendesen. Múlt héten még kabátoztunk, az elmúlt két napban meg leolvadt rólunk az a kevés ruha is, tűzött a nap kegyetlenül, és irtó meleg volt. De mint mondottam május van, szóval ma megérkezett az eső és a lehülés is. 

Már épp eldöntöttem, hogy milyen ruhákat viszek haza, visszacipelem a pulovereket, a sok hosszú nadrágot és zárt cipőt, hiszen úgy sem kell majd, erre ma örültem minden meleg textíliának, amit a szekrényben találtam.

Ja igen hazapakolok, úgyanis nem egészen egy hét múlva begurulunk a reggeli vonattal a Keleti pályaudvarra és meglátogatjuk drága kis hazánkat, és Titeket!!!!, mert már nagyon hiányoztok. Elképesztően nagyon.

Valamikor a múlt héten el is mentünk megvenni a jegyeket a Hauptbahnhofra, amiről annyit érdemes tudni, hogy 4 vagy 5 emelet magas, és a legalsó szintre futnak be a MÁV-os vonatok, de több másik vonat (regionális, egyéb német vonatok) a különböző szintekre érkezik és onnan indul, ja és mindez egyben bevásárlóközpont is.

Valami olyasmi jellege van, mint egy reptérnek, repülők nélkül. :)

Mivel nem vettünk még nemzetközi vonatjegyet itt Berlinben, kicsit azért gondolkodóba estünk, hogy merre-hogyan, de szerencsére könnyen megtaláltuk a Nemzetközi pénztárat, és a néni egész készségesen, félig németül-félig angolul elmondta nekünk a tudnivalókat. 

És kézhez kaptuk csodálatos jegyeinket HAZA! :)

 

Kedden koraeste indulunk haza, és valamikor szerda reggel érkezünk, szép kis éjszaka lesz megint a vonaton... De kedden indulás előtt még elmegyünk Sprachkurz-ra, mert nem szeretnénk sokat hiányozni az órákról. A Sprachkurz amúgy ahhoz képest, hogy eleinte túl könnyűnek tűnt, például első óránk a segédigéket tanultuk, ami azért könnyűnek mondható, mostanában azért kell dolgozni, és amellett, hogy ismétlünk is, sok új dolgot, szót tanulok. 

Mindenképpen szerettem volna Nektek megmutatni az első német jegyemet, amit egy 'Diktat'-ra kaptam. Semmi komoly, tulajdonképpen tollbamondás németül, nem is volt nehéz, de még így is hibáztam, viszont nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert mégiscsak egy az első német jegyem. Méghozzá 1,7-es. :)

Az ösztöndíj szempontjából ez a jegy nem fog számítani, de azért jól mutat, remélem ennél csak jobbakat fogok kapni :)

Az "utolsó" hétvégénk is elég mozgalmas lesz, holnap Erasmus-party, egy újabb, remélem legalább olyan jó lesz, mint az előzőek. Szombaton Hertha BSC meccs, amit már nagyon várunk, beszereztünk pár szurkolói kelléket is, de ezeket majd úgy is látni fogjátok később. Illetve vasárnap megint kimegyünk Flohmarkt-ra, ez már lassan szokás nálunk, de hát ha ennyire jó, és ennyire szeretjük? 

Puszi mindenkinek, már számolom a napokat!!!

első

Megérkeztem Berlinbe, így tehát hivatalosan is kezdetét vette a KALAND!

A vonatom csütörtök este indult, így a viccesen nehéz zhm utána rögtön indultam is pakolászni, hiszen nem volt még minden cuccom teljesen kész. Azt gondoltam, hogy egy nagyobb bőrönd, meg egy túrahátizsák teljesen elég lesz, és minden dolgom el fog férni. Nos így is lett, a bőrönd óriási volt, minden befért ........ Csak 40 kilós lett. Sejtettem már akkor, hogy ezzel még gondok lesznek majd, de szüleim megnyugtattak, hogy majd Anna is segít, ketten csak elhúzzuk. Na inkább nem kommentálom, hogy mennyit anyáztunk útközben, nehéz volt, sohatöbbet.

A vonatút amúgy nyugis volt, és kellemesen ki lehetett bírni 13 órát. Először két kedves szlovák hölggyel utaztam, ők Pozsonyban leszálltak, de addig beszélgettem velük, sokat meséltek ők is az életükről, majd több idősebb férfi ült be a kabinba, hát valahogy nem éreztem biztonságban magam, de Drezda után már az utolsó 4 órát egyedül töltöttem. Berlinben pedig a vonatról leszállva megpillantottam Annácskát, aki már nagyon-nagyon hiányzott, szóval tökéletes volt a megérkezés.
Első nap többnyire papírok intézésével kellett foglalatoskodni, kollégiumi befizetés, bejelentkezés, majd utána elhoztuk a cuccaimat Anna kollégiumába, hiszen ebben a pár napban, amíg nem költözhetek be a saját helyemre, nála csövezek. Annyira aranyos, hogy befogadott, csinált nekem ebédet, meg vacsorát is, szóval a teljes ellátás itt tényleg legalább 5 Michelin csillagot ér, bátran ajánlom mindenkinek. :)

Közben megismertem a magyarokat, meglepő, hogy elég sokan vannak, már most 5 magyar ismertem meg és ebben az épületben még legalább 3an vannak. Mindenki nagyon kedves volt, és tervezgetni kezdtük az estét is.

Az egyik magyar srác járt itt Berlinben, márciusban egy intenzív nyelvi kurzusra, ami éppen pénteken ért véget, így a részvevőkkel egy közös iszogatással ünnepeltek, erre voltunk hivatalosak mi, többiek is. Először egy norvég lányhoz mentünk, ott volt a találkozópont.
Első este rögtön a közepébe, törökök, norvégok, hollandok, egy francia srác, egy japán lány, meg ugye mi magyarok. Előkerült a pálinka, az ouzo meg a különböző sörök és hát meg kell mondja a pálinkát minden nemzet nagyon szívesen kóstolgatta, nem úgy az ouzot.....
A beszélgetés többnyire angolul folyt, meglepően jól értettük egymást, megtanultuk minden nyelven az "egészségedre" szót és nagyon jól éreztük magunkat. Az este további részében egy bárba mentünk át, itt is beszélgettünk, viszont a 13 órás utazás és az egész napos program miatt én kezdtem bealudni, így Annával hazaindultunk.

A hétvégén pihengetünk, rákészülünk a jövő heti beiratkozásra, a polgármesteri hivatalban be kell jelenteni a lakcímemet, meg hasonló formalitások, és tekintve, hogy eddig sem mentek gördülékenyen a dolgok, biztos vagyok benne, hogy húzós hetünk lesz.
Az egyetem majd csak 10-én kezdődik, jövő héten csak ilyen "regisztrációs' időszak van, tárgyfelvétel, meg hasonlók. Esténként meg magyarparty van, valakinél összegyűlünk és általában hajnalig tartó beszélgetés, iszogatás lesz a vége, de mondjuk ezt a részét nagyon meg tudom szokni :)
Remélem azért jövő héten a költözés, vásárlás, beiratkozás közben lesz idő kicsit járkálni a városban is. Voltam már többször Berlinben, de szeretnék azért megnézni mindent, persze csak szépen lassan.
Mindenkinek kellemes tavaszi szünetet, pihenjetek sokat, majd jelentkezem! :)