Back in the city...

... csak hogy németesek maradjunk. Ugyanis tegnap este a városban sétálva egy furgonon ez a felirat állt: "Food ist unser Business!" Milyen echte német mondat... a germánok meg forognak a sírjukban. Bezzeg mikor én próbálom meg a hiányos német nyelvtudásomat, a méghiányosabb angoltudásommal kipótolgatni, hogy összerakjak egy számomra teljesen értelmes mondatot külföldiűűűl, akkor úgy néznek rám, mint borjú az újkapura... itt meg business, meg food. Tényleg kezdünk elmenni egy olyan világ felé, ahol nem lesznek különálló nemzetek, vagy népek, hanem egy nagy ország, rengeteg nemzetiség, rengeteg probléma és értetlenkedés.

Egyszóval visszatértünk Berlinbe, vasárnap reggel verőfényes napsütésben. És, hogy kipihenjük az otthon, kemény tanulással töltött két hetet vasárnap és hétfőn is kimentünk napozni egy parkba. Egyik alkalommal a Treptower Parkban sütkéreztünk, finom citromossör és labdázó török nyolcévesek társaságában. Sokszor hallom, hogy Berlin a "legzöldebb város" Európában, mindezt olyan tekintetben, hogy itt található a legtöbb közpark és erdő, vagy zöldterület a városon belül. Nos akár ha csak Google-map-on megnézzük, tényleg elég sok zöldet látunk, és a valóságban is így van, rengeteg parkot találhatunk itt, amit a lakosok ki is használnak. Hétvégente, vagy akárcsak délután sokan kivonulnak családostul, gyerekestül, viszik a plédeket, a grillkolbászokat, meg a söröket, és eltöltenek egy kellemes délutánt. Nagyon lazák itt az emberek, amolyan "Relax"-életstílusban élnek, nem idegeskednek annyit, mint mi, magyarok. :)

 

Egyébként tegnap megérkezett a rossz idő is, és ahogy néztem marad is egy darabig. Lassan kedzek arra gondolni, hogy ez az édes, drága időjárás hozzánk igazítja azt, hogy hol esik az eső és hol süt a napocska ..., magunkal vittük a rosszidőt Magyaroroszágra, és most visszahoztuk Berlinbe, kicsit jöhetne már igazán a nyár...légyszi! :)
Most tehát több heti kihagyás után újra visszatértem ide is, és rendszeresen írok majd fantasztikus kalandjainkról a német fővárosban. :) Holnap, reményeim szerint az elmúlt hét újabb-régi felfedezéseiről. :)

Köszönöm Nektek!

Sajnos az elmúlt héten nem volt időm bejegyzést írni, annyi dolgom volt, annyi minden történt, hogy ritkán jutottam internet közelébe is. De nem is bánom, mert csodás itt Magyarországon minden, a családom, a barátaim, mindenki annyira várt már, és olyan jó volt látni, hogy nekik is legalább annyira hiányzom, mint ők nekem.

A vonatról leszállva, rengeteg cuccal, bőrönddel, táskákkal, fáradtan és szörnyen kinézve másra sem vágytam jobban, mint egy meleg zuhanyra és egy jó kávéra. De ekkor a Keleti pályaudvaron a 6-os vágány mellett megpillantottuk a srácokat. annyira drágák és aranyosak voltak, hogy kijöttek elénk, és ott vártak minket.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy kihez szaladjak először, mindenkit jól megölelgettünk. :)

Ezzel a kis táblával vártak rám, Anna értelemszerűen a "Klein" feliratú táblát kapta, ugyanis annyira németek lettünk, hogy magyarul már el sem tudtuk volna olvasni. :)

 

Szerencsére az elmúlt napokban nagyon sok mindenkivel sikerült találkoznom, el nem tudom mondani, hogy mennyire örültem Nektek. Olyan jó volt újra együtt bulizni a barátaimmal, koktélt iszogatni a Lónyaiban, partyzni Open Stage-en a Fütyülős sátorban, együtt indulni LEN-re a kolisokkal, és együtt nevetni a nándilépcsőn. Sokan mondtátok, hogy közbe-közbe olvassátok ezt a blogot is, ami nagyon sokat jelent nekem, mert nem tudok mindenkivel külön-külön beszélni, és így szerencsére az internetnek köszönhetően mesélhetek Nektek erről a fantasztikus időszakról, amit Berlinben töltök.

Most sajnos zh-s időszak jön, ugyanis ez a valódi célja (sok más egyéb mellett) a hazautazásunknak, szóval "éjtnappallátéve" fogok tanulni, persze most van vasárnap délután és még nem álltam neki...

Remélem a következő két hétben mindenkivel sikerül majd beszélnem, találkoznom, újra megölelgetnem mindenkit, mert nagyon fogtok hiányozni, és ezt már most tudom előre.

Sok puszi Nektek! Majd jelentkezem! :)

Hertha BSC

A múlt szombaton voltunk Hertha meccsen, és mindenképpen szerettem volna mesélni nektek róla, mert számomra óriási élmény volt. Én még soha életemben nem voltam ilyen nagy meccsen, és ha leszámítjuk az egy-két hazai, városi játékocskákat, akkor soha életemben nem voltam még igazi focimeccsen, főleg nem ilyen fantasztikuson.

Olimpiai Stadion, Berlin. A Stadion az 1936-os Berlini Olimpiára készült, és akkoriban egy monumentális Olimpische Platz készült, két stadionnal (az egyik az 1931-es Olimpiára tervezve) illetve egy úszócsarnokkal. Az építés 1934-36-ig tartott, és a megnyitót az Olimpiai megnyitóünnepségre időzítették, ahol Adolf Hitler vágta át a piros szalagot. Kedden a nyelvi kurzuson pont erről tartottam előadást, csak ezért vagyok ennyire uptodate a témából. :) 

 

2000-ben Berlin újra pályázott az Olimpia megrendezésére, ezért felújították az egészet. A 75 ezer nézőt befogadó stadion ovális, körkörös tető kapott, és 2004-ben átadásra is került. A meccs tehát ebben a Stadionban került megrendezésre, mert ez a Hertha BSC stadionja is egyben. 

Az olimpiai láng helye

Nagy várakozzással teltek a meccset megelőző napok, aznap délelőtt a városban a metrón és az S-Bahn-on is megjelentek a szurkolók, nem nagyon kellett gondolkodnom, hogy melyik metróra szálljak, csak követtem a tömeget. Mikor odaértem és megpillantottam a stadiont, hát leesett az állam. Egy szó jutott eszembe, monumentális, na jó még egy: fantasztikus.

Óriási sorok voltak, és már csak 10 perc volt hátra a kezdésig, szóval sietnünk és tolakodnunk kellett, és 2 perc késéssel tudtuk a helyünket elfoglalni. Mikor először megpillantottam a tömeget, hihetetlen volt. 50ezer ember, és mindenki egyetlen csapatnak szurkol.

A szezon utolsó meccse volt Berlinben, ezért a székeken egy Hertha-s szurkolói zászlót kaptunk, nagyon jól néz ki, és szerencsére tudtam is hozni belőle többet haza, a hasonlóan foci-őrült illetékeseknek. :)

Fontos meccs volt ez, mert a Hertha a kiesés ellen játszott, de szerencsére ügyesek voltak és 3-1-re legyőztük az 1899-Hoffenheim csapatát. 

Ezeket a szuper kis zászlókat hoztam a meccsről. :)

 

Folyamatos volt a szurkolás, majdnem tele volt az aréna, meccs közben egyszer ki is írták, hogy 51837 néző van. Habár sosem szurkoltam a Hertha-nak, mindenki tudja, hogy merre húz a szívem, de sikerült átérezni a gólörömöket.

Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik

Május van most már istenigazából. Ez pedig az időjáráson is megérződik rendesen. Múlt héten még kabátoztunk, az elmúlt két napban meg leolvadt rólunk az a kevés ruha is, tűzött a nap kegyetlenül, és irtó meleg volt. De mint mondottam május van, szóval ma megérkezett az eső és a lehülés is. 

Már épp eldöntöttem, hogy milyen ruhákat viszek haza, visszacipelem a pulovereket, a sok hosszú nadrágot és zárt cipőt, hiszen úgy sem kell majd, erre ma örültem minden meleg textíliának, amit a szekrényben találtam.

Ja igen hazapakolok, úgyanis nem egészen egy hét múlva begurulunk a reggeli vonattal a Keleti pályaudvarra és meglátogatjuk drága kis hazánkat, és Titeket!!!!, mert már nagyon hiányoztok. Elképesztően nagyon.

Valamikor a múlt héten el is mentünk megvenni a jegyeket a Hauptbahnhofra, amiről annyit érdemes tudni, hogy 4 vagy 5 emelet magas, és a legalsó szintre futnak be a MÁV-os vonatok, de több másik vonat (regionális, egyéb német vonatok) a különböző szintekre érkezik és onnan indul, ja és mindez egyben bevásárlóközpont is.

Valami olyasmi jellege van, mint egy reptérnek, repülők nélkül. :)

Mivel nem vettünk még nemzetközi vonatjegyet itt Berlinben, kicsit azért gondolkodóba estünk, hogy merre-hogyan, de szerencsére könnyen megtaláltuk a Nemzetközi pénztárat, és a néni egész készségesen, félig németül-félig angolul elmondta nekünk a tudnivalókat. 

És kézhez kaptuk csodálatos jegyeinket HAZA! :)

 

Kedden koraeste indulunk haza, és valamikor szerda reggel érkezünk, szép kis éjszaka lesz megint a vonaton... De kedden indulás előtt még elmegyünk Sprachkurz-ra, mert nem szeretnénk sokat hiányozni az órákról. A Sprachkurz amúgy ahhoz képest, hogy eleinte túl könnyűnek tűnt, például első óránk a segédigéket tanultuk, ami azért könnyűnek mondható, mostanában azért kell dolgozni, és amellett, hogy ismétlünk is, sok új dolgot, szót tanulok. 

Mindenképpen szerettem volna Nektek megmutatni az első német jegyemet, amit egy 'Diktat'-ra kaptam. Semmi komoly, tulajdonképpen tollbamondás németül, nem is volt nehéz, de még így is hibáztam, viszont nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert mégiscsak egy az első német jegyem. Méghozzá 1,7-es. :)

Az ösztöndíj szempontjából ez a jegy nem fog számítani, de azért jól mutat, remélem ennél csak jobbakat fogok kapni :)

Az "utolsó" hétvégénk is elég mozgalmas lesz, holnap Erasmus-party, egy újabb, remélem legalább olyan jó lesz, mint az előzőek. Szombaton Hertha BSC meccs, amit már nagyon várunk, beszereztünk pár szurkolói kelléket is, de ezeket majd úgy is látni fogjátok később. Illetve vasárnap megint kimegyünk Flohmarkt-ra, ez már lassan szokás nálunk, de hát ha ennyire jó, és ennyire szeretjük? 

Puszi mindenkinek, már számolom a napokat!!!

Túr dö Berlin Annával és velem! :)

Április utolsó hetében végre, hála a jóidőnek, kicsit több kedvünk van sétálgatni, várostnézni. A hosszúhétvégén pedig látogatóink is jöttek, ugyanis Anna nővére és a barátja meglátogattak minket, így a napokban őket kalauzoltuk körbe a városban. Többnyire Anna, mert a legtöbb helyen még én sem voltam eddig. Elég mozgalmas volt ez a három nap, szóval jól elfáradtunk, de nem is baj, így legalább lesz mit kipihenni.:)

Megint bejártuk a Flohmarkt-ot, ez ugye az itteni bolhapiac. Most, hogy kicsit melegebb van és kellemesebb az idő, egyre többen jöttek ki vasárnap. Megint fantasztikus volt, rengeteg régiség, meg különleges cuccok.

 

        

A vásári forgatag közepette rengeteg zenészt is látni, múltkor is volt egy énekes csaj, aki órákig tolta. Most ez a három srác kápráztatta el a közönséget, mi is hallgattuk őket jópár percig.

Tegnap pedig ellátogattunk a Siegesäule-hoz, mely Berlin leghosszabb sugárútján, a Strasse des 17. Junin található. A 67 méter magas emlékmű, eredetileg Reichstag előtti teret díszítette. "A Győzelmi oszlop 1864-1873 között épült, és a dánok felett aratott győzelmet volt hivatott hirdetni. Később, az osztrákok és a franciák felett aratott győzelem után került a tetejére az aranyozott szobor, Victoriának, a győzelem istennőjének az alajka. Ma az 59 méter magas obeliszk csúcsán áll a Victoria 8,3 méter magas szobra." Az emlékmű talapzatán lévő bronz domborművekben pedig látszanak az egykori háborús lövésnyomok.

Innen tovább sétáltunk gyalog a sugárúton, így eljutottunk a Bellevue-kastélyhoz, mely egykor a porosz Hohenzollenrn család birtokában volt. Ma a német szövetségi köztársaság elnökének lakhelye.Nagyon szép kastély, a kertje szépen gondozott, ami meglepő, hiszen a város központjában található. (Megjegyzem a sugárút másik oldalán a közparkokban, enyhén lengén öltözött -nudista- napozókat is láttunk. Nagy kontraszt, tudom.) 

A nap végére pedig egy hosszabb séta maradt, hiszen mindenképpen szerettük volna megmutatni Orsiéknak az East Side Gallery-t, meg a Berlini Fal maradványait. Postdamer Platz-on megnéztük azt a pár Fal-darabot, amikről múlt héten meséltem, illetve egy újabb érdekességet is láttam. Természetesen turitalátványosság, és giccs, de ugyanitt a Postdamer Platz-on van egy emlékműszerű Fal kiállítva, amit a turisták -gondolom jópár év(tized) alatt- teleragasztoták rágógumival. Hát nem a leszszebb látvány, de különlegesség, az már biztos. 

     

Számomra Berlinben a legérdekesebb látványosság az East Side Gallery volt. Mikor áprilisban kijöttem, talán a második héten sikerült eljönnöm az egykori Fal-hoz, és megnézni a színes grafittiket, de akkor hideg volt és csúnya idő, és bár Pepe nagyon érdekeseket mesélt a képekről, már akkor tudtam, hogy ide még jópárszor vissza kell jönnöm. Az az érzésem támadt, mint egy könyv újraolvasásakor, vagy egy film újranézésekor, mikor egyes részletek csak második- harmadik alkalommal kerülnek elő. Úgyhogy nagyon örültem, hogy most újra megnéztük őket. 

Az egész sztori onnan indul, hogy a Fal lebontása után egy kis rész a Mühlenstraße déli oldalán megmaradt, és a lebontás 20. évfordulójára a teljes szakaszt lefestették fehérre és szürkére. Megkeresték az eredeti festmények készítőit, és megkérték őket, hogy letakart munkáikat készítsék el újra. Emiatt egyes festmények nem eredeti helyükön vannak, és a magyar festményeket például egymás mellé helyezték. Tudom, hogy eddig is sok képet szoktam mutatni Nektek, de itt most méginkább azt érzem, hogy csak képekkel lehet egy kis részét visszaadni annak, ami a valóságban itt van. Szóval sok-sok kép, hogy lássátok merre jártunk.
Hamarosan jelentkezem! Puszi mindenkinek!