Túr dö Berlin Annával és velem! :)

Április utolsó hetében végre, hála a jóidőnek, kicsit több kedvünk van sétálgatni, várostnézni. A hosszúhétvégén pedig látogatóink is jöttek, ugyanis Anna nővére és a barátja meglátogattak minket, így a napokban őket kalauzoltuk körbe a városban. Többnyire Anna, mert a legtöbb helyen még én sem voltam eddig. Elég mozgalmas volt ez a három nap, szóval jól elfáradtunk, de nem is baj, így legalább lesz mit kipihenni.:)

Megint bejártuk a Flohmarkt-ot, ez ugye az itteni bolhapiac. Most, hogy kicsit melegebb van és kellemesebb az idő, egyre többen jöttek ki vasárnap. Megint fantasztikus volt, rengeteg régiség, meg különleges cuccok.

 

        

A vásári forgatag közepette rengeteg zenészt is látni, múltkor is volt egy énekes csaj, aki órákig tolta. Most ez a három srác kápráztatta el a közönséget, mi is hallgattuk őket jópár percig.

Tegnap pedig ellátogattunk a Siegesäule-hoz, mely Berlin leghosszabb sugárútján, a Strasse des 17. Junin található. A 67 méter magas emlékmű, eredetileg Reichstag előtti teret díszítette. "A Győzelmi oszlop 1864-1873 között épült, és a dánok felett aratott győzelmet volt hivatott hirdetni. Később, az osztrákok és a franciák felett aratott győzelem után került a tetejére az aranyozott szobor, Victoriának, a győzelem istennőjének az alajka. Ma az 59 méter magas obeliszk csúcsán áll a Victoria 8,3 méter magas szobra." Az emlékmű talapzatán lévő bronz domborművekben pedig látszanak az egykori háborús lövésnyomok.

Innen tovább sétáltunk gyalog a sugárúton, így eljutottunk a Bellevue-kastélyhoz, mely egykor a porosz Hohenzollenrn család birtokában volt. Ma a német szövetségi köztársaság elnökének lakhelye.Nagyon szép kastély, a kertje szépen gondozott, ami meglepő, hiszen a város központjában található. (Megjegyzem a sugárút másik oldalán a közparkokban, enyhén lengén öltözött -nudista- napozókat is láttunk. Nagy kontraszt, tudom.) 

A nap végére pedig egy hosszabb séta maradt, hiszen mindenképpen szerettük volna megmutatni Orsiéknak az East Side Gallery-t, meg a Berlini Fal maradványait. Postdamer Platz-on megnéztük azt a pár Fal-darabot, amikről múlt héten meséltem, illetve egy újabb érdekességet is láttam. Természetesen turitalátványosság, és giccs, de ugyanitt a Postdamer Platz-on van egy emlékműszerű Fal kiállítva, amit a turisták -gondolom jópár év(tized) alatt- teleragasztoták rágógumival. Hát nem a leszszebb látvány, de különlegesség, az már biztos. 

     

Számomra Berlinben a legérdekesebb látványosság az East Side Gallery volt. Mikor áprilisban kijöttem, talán a második héten sikerült eljönnöm az egykori Fal-hoz, és megnézni a színes grafittiket, de akkor hideg volt és csúnya idő, és bár Pepe nagyon érdekeseket mesélt a képekről, már akkor tudtam, hogy ide még jópárszor vissza kell jönnöm. Az az érzésem támadt, mint egy könyv újraolvasásakor, vagy egy film újranézésekor, mikor egyes részletek csak második- harmadik alkalommal kerülnek elő. Úgyhogy nagyon örültem, hogy most újra megnéztük őket. 

Az egész sztori onnan indul, hogy a Fal lebontása után egy kis rész a Mühlenstraße déli oldalán megmaradt, és a lebontás 20. évfordulójára a teljes szakaszt lefestették fehérre és szürkére. Megkeresték az eredeti festmények készítőit, és megkérték őket, hogy letakart munkáikat készítsék el újra. Emiatt egyes festmények nem eredeti helyükön vannak, és a magyar festményeket például egymás mellé helyezték. Tudom, hogy eddig is sok képet szoktam mutatni Nektek, de itt most méginkább azt érzem, hogy csak képekkel lehet egy kis részét visszaadni annak, ami a valóságban itt van. Szóval sok-sok kép, hogy lássátok merre jártunk.
Hamarosan jelentkezem! Puszi mindenkinek!