Sajnos az elmúlt héten nem volt időm bejegyzést írni,
annyi dolgom volt,
annyi minden történt, hogy ritkán jutottam internet közelébe is. De nem
is bánom, mert csodás itt Magyarországon minden, a családom, a
barátaim, mindenki annyira várt már, és olyan jó volt látni, hogy nekik
is legalább annyira hiányzom, mint ők nekem.
A vonatról leszállva, rengeteg cuccal, bőrönddel, táskákkal, fáradtan és szörnyen kinézve másra sem vágytam jobban, mint egy meleg zuhanyra és egy jó kávéra. De ekkor a Keleti pályaudvaron a 6-os vágány mellett megpillantottuk a srácokat. annyira drágák és aranyosak voltak, hogy kijöttek elénk, és ott vártak minket.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy kihez szaladjak először, mindenkit jól megölelgettünk. :)
Ezzel a kis táblával vártak rám, Anna értelemszerűen a "Klein" feliratú táblát kapta, ugyanis annyira németek lettünk, hogy magyarul már el sem tudtuk volna olvasni. :)
Szerencsére az elmúlt napokban nagyon sok mindenkivel sikerült találkoznom, el nem tudom mondani, hogy mennyire örültem Nektek. Olyan jó volt újra együtt bulizni a barátaimmal, koktélt iszogatni a Lónyaiban, partyzni Open Stage-en a Fütyülős sátorban, együtt indulni LEN-re a kolisokkal, és együtt nevetni a nándilépcsőn. Sokan mondtátok, hogy közbe-közbe olvassátok ezt a blogot is, ami nagyon sokat jelent nekem, mert nem tudok mindenkivel külön-külön beszélni, és így szerencsére az internetnek köszönhetően mesélhetek Nektek erről a fantasztikus időszakról, amit Berlinben töltök.
Most sajnos zh-s időszak jön, ugyanis ez a valódi célja (sok más egyéb mellett) a hazautazásunknak, szóval "éjtnappallátéve" fogok tanulni, persze most van vasárnap délután és még nem álltam neki...
Remélem a következő két hétben mindenkivel sikerül majd beszélnem, találkoznom, újra megölelgetnem mindenkit, mert nagyon fogtok hiányozni, és ezt már most tudom előre.
Sok puszi Nektek! Majd jelentkezem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése