Újra otthon...

Sormás, 2012.08.24. péntek, 22:10,  29 °C 

Hazaértem. Hosszú "út" volt, rögös akadályokkal teli...

Csütörtök reggel fél 9-kor hosszas takarítás, és pár óra alvás után elindultunk HAZA. 12 óra alatt pedig megjárva a német, cseh és osztrák autópályákat végül este fél 8 körül begurultunk Budapestre, drága, csodás kis fővárosunkba. Most péntek este van, a szobámban ülök a gép előtt, a padlón és a lakásban mindenhol a cuccaim hevernek táskákban, böröndben, teljes a káosz. 

Hazaértem. 5 hónapja egy márciusi délutánon elkezdtem ezt a blogot, megírtam az első bejegyzést, és elkezdődött a kaland. Voltak persze elképzeléseim arról, hogy mi vár rám, de a történések messze felülmúlták ezen gyermeteg elvárásaimat, és valami olyan élményhez juttattak, ami egész további életem során  meghatározó tényező lesz.

Voltam Berlinben! 

Megismertem egy országot, egy várost, egy népet. Gyakoroltam a nyelvet, láttam a különbségeket, láttam az orosz, török, ázsiai kisebbségeket, és átéltem a bürokrácia viszontagságait az egyetemi és önkormányzati ügyintézésnél. Életre szóló barátságokat kötöttem, kedves és különleges külföldi emberkéket ismertem meg.

Megkóstoltam az igazi döner kebabot, a currywurst-ot, a berlini sört, meg minden másféle sört is.

Voltam Potsdamban, Drezdában, Hamburgban és a Balti-tengernél.

Voltam a berlini múzeumokban, a Brandenburgi kapunál, a Spree parton, a Potsdamer Platz-on, az Alex-on,   voltam a Fernsehturm-ban, és a Reichstag-ban is vagy 5-ször.

Megszerettem a várost, megszerettem a sok zöldet, a parkokat, megszerettem a lakásomat, Lichtenberg-et, az S-bahnokat, a Warschauer Straßét, az egyetemet, Adlershofot, az M8-as villamost, az 1,5-es dönert, a Coppistraße-i erkélyt, a Treptower Park-ot, azt hiszem megszerettem Berlint, nagyon... és nagyon remélem, hogy egyszer még (lehetőleg minél hamarabb) sikerül újra eljutnom Berlinbe.

Most végetér az "út", végetér az Erasmus.

Köszönettel tartozom mindenkinek, a családomnak, Annának, a barátaimnak, akik a kezdetektől fogva minden nehézségben, örömben, az akadályok lekűzdésében mellettem álltak és végig segítettek ebben az 5 hónapban. Nélkülük most nem tartanék itt. Köszönöm!!!

Köszönöm Nektek Olvasóknak is, hogy 5 hónapon keresztül végig követtétek a történeteimet, élményeimet, írásaimat, és remélem velem együtt kicsit átéltétek a berlini félévem élményeit...

Köszönöm, hogy megoszhattam Veletek!

Eszter

Nehéz a búcsú...

Vége. Hivatalosan is. Vége. Akárhányszor kimondom, vagy leírom, vagy szóba kerül, nehéz elhinni, hogy így van. Nehéz arra gondolni, hogy mindaz, ami miatt március végén még úgy izgultam, és nagy lelkesedéssel vártam, véget ért. Ez az utolsó estém Berlinben, az utolsó tánc...

Nehéz szavakba önteni a búcsút, nehéz átadni, mindazt az élményt, ami velünk történt, nehéz arra gondolni, hogy itt a vége, nehéz itt hagyni mindent. Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, és csak ez az egy szó jutott eszembe ... nehéz! 

Nehéz lesz megszokni újra az otthoni dolgokat, a nénit a villamoson, hogy a boltba belépve nem Guten Tag!-gal, vagy Hallo!-val köszönök, és, hogy nem Ampelman mosolyog rám a zebránál.

Fél év nem hosszú idő, éppen csak annyi, hogy kezd megszokni a várost, az országot, az embereket, az itteni életritmust. Viszont nagyon bele lehet szeretni, főleg egy Erasmus-os félév alatt. A sok új impulzus, az új ismerősök, barátok, a hihetetlen szabadság és a nem túl barátságos berlini nyár azért elég jó párosítás volt, szerintem mindenképpen meg tudnám szokni. :)

Most valami összegzést kéne írnom, ugye? Elmondani, hogy mennyire jó volt, mennyire szuper volt, és mennyire imádtam az egészet. Nos kérem szépen, ÍGY VAN! 

Összegzésképpen pedig álljon itt ez a blog, amelyben próbáltam a lehető legjobban visszaadni Nektek azokat az élményeket, amik színesítették ezt a pár hónapunkat, azokat a bulikat, melynek fotóit hét lakat alatt őrizzük, azokat a kirándulásokat, amiket hetekig terveztünk, azokat a gyönyörű helyeket Berlinben, ahová egyszer Nektek is el kell jönnötök.

Valamikor tavaly tavasszal kedves ismerőseim még otthon mondták, hogy jelentkezzek Erasmus-ra, nagy élmény lesz, jó tapasztalat, és a nyelvtudásom is fejlődik, persze ott volt az ellentábor, hogy az Erasmus csak bulizásról, meg piálásról szól, és nem éri meg.

Így visszagondolva, meg kell találni a középutat! Életem végéig kísérni fog az a tapasztalat, amit ebben a pár hónapban szereztem, hogy hol? Az életben! Egy idegen országban élni, felvenni a külföldiek ritmusát, az otthonukban, ahol te csak turista vagy, nagyon nehéz, de viszont hihetetlen élettapasztalatot nyújt. 

Most már gond nélkül leülök beszélgetni bármelyik német bürgeramt-os nénivel, vagy bankügyintézővel, és azért be kell vallanom, márciusban még nem ment minden ilyen könnyen. :)

Holnap reggel indulunk haza, a cuccok nagyrészt összepakolva (szerintem több dolgot viszek haza, mint amennyit hoztam :) ), a lakás kitakarítva, a két magyar lány pedig útra készen! 

Most annyira meg sem érzem a súlyát annak, hogy vége a félévnek, talán majd otthon, még nehéz átérezni azt, hogy nem jöhetek csak úgy vissza, nem ugorhatok fel a következő S-bahnra, nem mehetek el csak úgy hip-hop dönerezni Schönleinstrasse-ra, vagy nem hallhatom a birkákat a koliablakból reggelente... Furcsa lesz, de talán most így lesz jó.

Talán majd egyszer újra megnézhetem ezeket a helyeket, talán majd egyszer visszajövök Berlinbe, talán...

1 hét . . .

Na gyerekek ezt is megértük! Pontosan egy hét múlva indulás hazafelé a drága családomhoz és barátaimhoz. Eddig sosem mondtam ilyet korábban, de az Ti támogatásotok és szeretetetek nélkül nem sikerült volna mindezt elérni, és ezért szeretnék most Nektek köszönetet mondani!

Eddig nem volt "vége"- hangulatom, egyáltalán nem éreztem, hogy lassan hazamegyünk, pár nap múlva csak emlékké válik mindaz, ami ebben a félévben az életemet jelentette. De most a napokban engem is elért a búcsúhangulat. A barátok, ismerősök már hazautaztak, tőlük már elbúcsúztunk, most a várostól kell, a élettől, a parkoktól, Berlintől.

Tegnap és ma este is utoljára összeültünk kicsit négyen. Anna, Balázs, Pepe és én. Előkerültek az utolsó pálinkatartalékok, borok, és a Coppistraße-i balkonon elszívtunk egy szivart... ennyi volt. Vége. Persze nem kell gyászosan tekinteni erre az egészre, sőt, most jön csak lényeg, hogy ezeket az élményeket, tapasztalatokat hogyan kamatoztatjuk a jövőben, mégis hiányozni fognak ezek a közös esték. Néha csak random összegyűltünk valamelyikünk penthouse-ában, vagy Pepetown-ban a 10.-en, vagy nálam az 5-en, és mindig fantasztikus estéket alkottunk, a vérre menő uno-csatákkal, Jóbarátok filmezéssel, vagy éppen Topmodell-fagylalt kombóval. :) 

A fiúk holnap reggel utaznak haza, mi egy hét múlva. Szóval pont marad még egy hetünk rendberakni az életet. Lemondani a bankszámlákat, kijelentkezni a polgármesteri hivatalban, elintézni az egyetemi papírokat, és persze utoljára megnézni Berlint, mert most nem jövünk egyhamar vissza.

Pont erről beszéltünk ma este is. Amikor májusban hazautaztunk nem volt semmi rossz érzés, hiszen tudtuk, jövünk pár hét múlva vissza Berlinbe. Az lenne a legjobb, ha most hazamennénk kicsit Magyarországra és pár hónapra megint vissza Berlinbe. Őszintén szólva nagyon hiányoznak az otthoni dolgok, főleg Ti, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz úgy hazamenni, hogy nem jövünk vissza. Hihetetlenül furcsa.

Szerencsére lesz dolgom otthon, egyetem, diploma, munka ..., de egy dolgot biztosan tudok, egy részem már Berlinben él, és mindig berlini marad, és ez a kis részem nem fog velem hazajönni, hanem megvár, ha újra eljövök ebbe a csodás városba! :)

Hamburg

Az elmúlt hetekben kicsit megszaladtak az elintézni valók, itt volt Máté, közben Anna átköltözött hozzám (azóta egy menekülttáborra emlékeztet a lakás, mindenhol táskát, bőröndök, szatyrok, de ettől függetlenül tök szuper így élni a penthouse-ban), aztán pénteken hajnalban Balázs jött látogatóba. A sok program ellenére hétvégén mindenképpen el akartunk utazni Hamburgba, így Balázs a "Berlini csomag + extra Hamburg Trip változatot kapta tőlünk, a bolti ár töredékéért".  :)

Most vasárnap utaztunk, augusztus 5-én. Mivel hétvégére esett, ezért a korábbi Drezdai jegy helyett, a "Schönes Wochenende Ticket"-et vettük igénybe. Ez is hasonló elven működik, csak fixen 40 euró, és szintén maximum 5 ember használhatja, adott nap 00:00 órától, másnap hajnali 3-ig, szóval így fejenként csak 8 eurót fizettünk, ami hihetetlenül korrekt ár egy oda-vissza útra. Megint kétemeletes vonattal mentünk, most viszont a kényelmesebb fajtából, amin volt légkondi is (igen a német vonatoknál is van olyan, amelyiken nincs ilyen szolgáltatás... szerintem is hihetetlen :))

A út Hamburgba kicsit hosszabb volt, de jó társaságban ugye repül az idő, most korábban indultunk, és szerencsére a kalauz sem szállított le minket idő előtt, így egy schwerini átszállást követően dél körül Hamburgba is érkeztünk.

Útikönyv, térkép elő. Anna volt az idegenvezető, mert korábban ő már járt a városban. Nem tudom mi lesz velünk jövő héten a Balti-tengerparton, ott még nem járt senki, kénytelenek leszünk a túlcsicsázott, nyálas útikönyvre hagyatkozni, de majd megoldjuk talán valahogy azt is. :)

Hamburg egyébként Németország második legnagyobb városa, nagyjából 1,8 millió lakosával. teljes nevén Freie und Hansestadt Hamburg, egykor ugyanis hanzaváros volt, és egyike azon kevés városoknak, amelyek önmagukban egy tartományt (Bundesland) alkotnak (Berlin és Bréma mellett). Érdekesség még, hogy Hamburg a legnépesebb olyan város Európában, amely egyben nem főváros. Az Elba tölcsértorkolatában fekszik, a folyó a városnél két részre szakad, és a közte keletkező szigeten épült a kikötő. a két részre osztott várost alagutak és hidak kötik össze, több híd van a városban, mint Velencében. Emellett itt található az Elba egyik mellékfolyójából, az Alsterből kialakított két tó is, továbbá számtalan apró csatorna, kanális, melyek a belvárost szelik keresztül.

Először a hamburgi Hauptbahnhofról kisétálva a Rathaushoz mentünk. A főpályaudvar egyébként 1906 óta áll, és elvileg Németország legforgalmasabb pályaudvara, bár szerintem ezt a státuszát elvesztette, mikor a 2006-os VB-re megépült a hiper-szuper berlini Hauptbahnhof. A Rathausmarkt-on éppen valami kínai tradicionális fesztivál volt, mert egy hatalmas vásári tér volt berendezve. Kínai kézműves árusok, étkezdék, sárkányok és papírlampionok mindenütt, és csodálatos illatok terjengtek, akárcsak a Móricz Zsigmond körtéri kedvenc kínai éttermemben... :) Jajj de hiányzik már az is. :)

A Rathaus épületes monumentális, középen pedig egy óratorony található. A belső udvarban a csodás  szökőkút mellett pedig sokan készítenek jobbnál-jobb fényképeket. :)

 

  

 

 

Innen gyalog sétálni indultunk a Alster két tavához. A belső a Binnenalster, a külső pedig az Ausenalster. A tóparon egyébként rengeteg kacsa, hattyú és sirály szórakoztatja a nagyérdeműt, persze kajára várnak, de olyan gyermeklelkű felnőttekre is (akiket nem nevezünk nevén: Anna Kiss!!!), akik képesek hosszú perceket várni, hogy lefotózhassanak egy totyogóst. :) Szóval a kacsa, pontosabban kacsácskaaaa vadászat után átsétáltunk a két tavat átszelő Kenedy-brückéhez, ugyanis Hamburgon áthalad a 10° keleti hosszúsági kör, melynek emlékére a hídon egy emléktábla is található.

Ezután a kikötő felé vettük az irányt. Persze az egész város egy nagy kikötő, de azért a tölcsértorkolatban fekvő Speicherstadt városrész nagyon elképesztő hely. Az egész folyóparti rész árvízvédelmi fallal van elkerítve, és hosszú lépcsőkön lehet lejutni a hajókhoz. Komplett infrastruktúra működik a folyóvízi közlekedés kihasználására, a város tömegkezlekedési eszközeire váltott napijegy például néhány menetrend szerinti hajóra is érvényes, talán inkább ezekkel érdemesebb utazni egyet az Elbán, mint több 10 eurót kifizetni egy-egy hajótúrára.

A kikötő szerintem fantasztikus, aki odavan a hajókért neki meg főleg. Nincs megállás, állandóan jönnek-mennek a gőzösök, a tengerjárók, vagy a teherszállítók, és a kikötő leghíresebb hajója, a Cap San Diego is itt található. Én nagyon szívesen felmentem volna a fedélzetre, sajnos az idő szűke miatt erre nem került sor, de ha jól emlékszem 7(teljes)/4(kedvezményes) eurós jegyárakon felmászhatunk egy tengerjáró hajóra, ami azért valljuk be, felejthetetlen élmény. 

A látványt tovább gazdagítja, hogy mindenhol rakodódaruk és gépek vannak, és mi emberek olyan aprónak tűnünk mellettük, olyan érzés, mintha pici hangyák lettünk volna az óriások között. 

 

 

A kikötő után elmentünk az Alter Elbtunel-hez, amely 1911-ben nyílt meg Régi Elba-alagút és a város Sankt Pauli nevű városrészét az Elba Norderelbe nevű folyóága alatt köti össze a szemközti steinwerderi kikötővel. A két csőből álló alagútrendszer 21 méter mélyen van a víz alatt és a mai napig használja a közforgalom, bár a gyalogosok mellett inkább csak bringásokat láttunk. Megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott, 2003 óta pedig műemléknek számít. 

 

Délután a St. Pauli és a Reeperbahn városrészek irányába indultunk, amelyek talán a város leghíresebb részei, az éjszakai élet központja és itt található a piroslámpás negyed. Bár délután nem nagyon volt mozgás, a különböző night clubok és erotikus boltok egy négyzetméterre jutó száma magasan az átlagos felett volt. :) 

Itt megnéztük a legendás Indra klub-ot is, ahol 1960 augusztus 17-én először játszott a The Beatles, és ahol több koncertjük is volt az évek során. Sosem tudtam erről, de a zenekar először Hamburgban lett híres, majd csak utána Nagy-Britanniában.

 Indra klub, és a The Lidl's ifjú zenészei...

Aztán még kicsit sétálgattunk, a pocink meg egyre éhesebb lett. A fiúk halat akartak enni, "mert hát hogy néz mán' az ki, ha egy kikötőben nem halat eszünk." Mi Annával pedig inkább a jól megszokott ízek mellett döntöttünk. Várt ránk még több, mint 3 óra vonatút vissza Berlinbe, szóval nagyon ránk fért a pihenés éjszaka. :)

De fantasztikus kirándulás volt, és nagyon örülök, hogy elmentünk Hamburgba együtt, biztos nem lett volna ilyen jó, ha nem az Erasmus Dream Team-mel utazunk. :)

Lassan itt a vége... 17 nap.

Jajj olyan ritkán írok, de nem sajnálom, mert hihetetlenül sok dolgok történik, és semmi időm nincs, és IMÁDOM!!! Pörgés van, állandóan csinálunk valamit, állandóan megyünk valahová, és nincs megállás. Vagyis lassan mégis, lassan vége ennek a félévnek, és haza kell menni.

Mikor áprilisban kiköltöztem, alig vártam a májust, hogy hazamehessek, meg már több, mint két hónapja vagyok kinn, mégis semmi honvágy (najó egy pici mégis), talán kezdem megszokni a dolgokat, kár hogy így a végére. Bár ezt mondták korábban, hogy kell 2-3 hónap, hogy beleszokjunk a berlini életbe.

Most már sosem okoz gondot, hogy merre induljunk villamossal, vagy S-Bahnnal, gond nélkül elmászkálunk a városban, ügyeket intézünk németül, minden flottul megy, csak sajnos lassan menni kell haza. De sopánkodás helyett megpróbálom minél jobban kiélvezni ezt a maradék kicsit több, mint két hetet, és minden olyan dolgot kipróbálok, ami eddig kimaradt. Holnaptól például 3 napos múzeumjeggyel végigjárjuk a város múzeumait, és megnézünk mindent, a Pergamonmuseum-ot, a Technisches Museum-ot, és a Naturkunde museum-ot mindenképpen, és még meglátjuk meddig bírjuk lelkesedéssel, meg energiával. Hétvégén pedig irány a Balti-tenger.

Sok dolog van még a bakancslistán, sok mindent kell meg véghez vinni, szóval bele kell húzni és szó szerint ÉLNI kell ebben az utolsó pár hétben.

És csak, hogy ne teljen túl unalmasan az életünk ... Újabb vendégünk jött Anna ismerőse, Máté személyében, valamint a múlt héten érkezettt hozzánk egyik egyetemi szaktársunk, Balázs is pár napra látogatóba. Mátéval és Balázzsal is bejártuk a várost, megmutattunk nekik minden fontos és érdekes látnivalót, meg persze a Brandenburgi kaput, a Potsdamer Platz-ot és elvittük őket a Warschauer Straße-ra bulizni is, szóval kaptak a jóból rendesen.

Felmentünk a Reichstagba is, Anna már 5-ödjére, én csak negyedszer... és még egyszer felmegyünk majd... lassan más féélek, hogy gyanúsak leszünk, és ki leszünk utasítva, mert túl sokat járunk a kormányépületekbe. :)

Újra elutaztunk Potsdamba, ahol legutóbb csak terepgyakorlaton voltunk, és akkor sajnos az idő szűke miatt nem sikerült megnézni az egész város, kimaradt például a híres Sanscoucci kastély, melynek parka gyönyörű, és üvegházában csodás növények vannak. Újra bejártuk a holland negyedet, az orosz "kolóniát" és piknikeztünk a folyóparton. Potsdam kedves kis város a maga kis lelassult módján, Berlin tökéletes ellentéte, és jó kiegészítője is egyben.

 

 

Nagyon jól teltek ezek a napok, persze a változatosság miatt is, no meg a jó társaság sem maradt el, de annak is örültem, hogy újra és újra végigjártuk a várost. Most már szerintem bekötött szemmel is bárkit elvezetek bárhová Berlinben, útikönyv és térkép nélkül természetesen. Érdemes volt többször elmenni a nevezetességekhez, mert legtöbbször elsőre sok mindenen átsiklik az ember szeme, és a kisebb részleteket csak utólag veszi észre. Tegnap például Balázzsal a Reichstag épületéből sétáltunk ki a Spree partra, amikor Balázs észrevett egy táblát a Reichstag falán, mely a német-magyar baráti kötelék jegyében került ki és az összetartozást meg a egységet jelképezi...

És közben felfedeztük, hogy a Spree partján, minden este, naplemente után levetítenek egy filmet a Reichstag történetéről, ami nagyon érdekes, és teljesen jól, érthetően elmeséli a történelmi eseményeket (német nyelven, angol felirattal) Ez a kezdeményezés június 28-tól, ha jól emlékszem nyár végéig tart.

Lepacsiztunk Marx-al és Engels-el is.

Berliner Dom

 

Nehéz volt tartani, de a Balázs segített :)

 

Reichstag vol.4

A tábla a magyar és a német nép barátságának jelképeként.