Sormás, 2012.08.24. péntek, 22:10, 29 °C
Csütörtök reggel fél 9-kor hosszas takarítás, és pár óra alvás után elindultunk HAZA. 12 óra alatt pedig megjárva a német, cseh és osztrák autópályákat végül este fél 8 körül begurultunk Budapestre, drága, csodás kis fővárosunkba. Most péntek este van, a szobámban ülök a gép előtt, a padlón és a lakásban mindenhol a cuccaim hevernek táskákban, böröndben, teljes a káosz.
Hazaértem. 5 hónapja egy márciusi délutánon elkezdtem ezt a blogot, megírtam az első bejegyzést, és elkezdődött a kaland. Voltak persze elképzeléseim arról, hogy mi vár rám, de a történések messze felülmúlták ezen gyermeteg elvárásaimat, és valami olyan élményhez juttattak, ami egész további életem során meghatározó tényező lesz.
Voltam Berlinben!
Megismertem egy országot, egy várost, egy népet. Gyakoroltam a nyelvet, láttam a különbségeket, láttam az orosz, török, ázsiai kisebbségeket, és átéltem a bürokrácia viszontagságait az egyetemi és önkormányzati ügyintézésnél. Életre szóló barátságokat kötöttem, kedves és különleges külföldi emberkéket ismertem meg.
Megkóstoltam az igazi döner kebabot, a currywurst-ot, a berlini sört, meg minden másféle sört is.
Voltam Potsdamban, Drezdában, Hamburgban és a Balti-tengernél.
Voltam a berlini múzeumokban, a Brandenburgi kapunál, a Spree parton, a Potsdamer Platz-on, az Alex-on, voltam a Fernsehturm-ban, és a Reichstag-ban is vagy 5-ször.
Megszerettem a várost, megszerettem a sok zöldet, a parkokat, megszerettem a lakásomat, Lichtenberg-et, az S-bahnokat, a Warschauer Straßét, az egyetemet, Adlershofot, az M8-as villamost, az 1,5-es dönert, a Coppistraße-i erkélyt, a Treptower Park-ot, azt hiszem megszerettem Berlint, nagyon... és nagyon remélem, hogy egyszer még (lehetőleg minél hamarabb) sikerül újra eljutnom Berlinbe.
Most végetér az "út", végetér az Erasmus.
Köszönettel tartozom mindenkinek, a családomnak, Annának, a barátaimnak, akik a kezdetektől fogva minden nehézségben, örömben, az akadályok lekűzdésében mellettem álltak és végig segítettek ebben az 5 hónapban. Nélkülük most nem tartanék itt. Köszönöm!!!
Köszönöm Nektek Olvasóknak is, hogy 5 hónapon keresztül végig követtétek a történeteimet, élményeimet, írásaimat, és remélem velem együtt kicsit átéltétek a berlini félévem élményeit...
Köszönöm, hogy megoszhattam Veletek!
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése