Lassan itt a vége... 17 nap.

Jajj olyan ritkán írok, de nem sajnálom, mert hihetetlenül sok dolgok történik, és semmi időm nincs, és IMÁDOM!!! Pörgés van, állandóan csinálunk valamit, állandóan megyünk valahová, és nincs megállás. Vagyis lassan mégis, lassan vége ennek a félévnek, és haza kell menni.

Mikor áprilisban kiköltöztem, alig vártam a májust, hogy hazamehessek, meg már több, mint két hónapja vagyok kinn, mégis semmi honvágy (najó egy pici mégis), talán kezdem megszokni a dolgokat, kár hogy így a végére. Bár ezt mondták korábban, hogy kell 2-3 hónap, hogy beleszokjunk a berlini életbe.

Most már sosem okoz gondot, hogy merre induljunk villamossal, vagy S-Bahnnal, gond nélkül elmászkálunk a városban, ügyeket intézünk németül, minden flottul megy, csak sajnos lassan menni kell haza. De sopánkodás helyett megpróbálom minél jobban kiélvezni ezt a maradék kicsit több, mint két hetet, és minden olyan dolgot kipróbálok, ami eddig kimaradt. Holnaptól például 3 napos múzeumjeggyel végigjárjuk a város múzeumait, és megnézünk mindent, a Pergamonmuseum-ot, a Technisches Museum-ot, és a Naturkunde museum-ot mindenképpen, és még meglátjuk meddig bírjuk lelkesedéssel, meg energiával. Hétvégén pedig irány a Balti-tenger.

Sok dolog van még a bakancslistán, sok mindent kell meg véghez vinni, szóval bele kell húzni és szó szerint ÉLNI kell ebben az utolsó pár hétben.

És csak, hogy ne teljen túl unalmasan az életünk ... Újabb vendégünk jött Anna ismerőse, Máté személyében, valamint a múlt héten érkezettt hozzánk egyik egyetemi szaktársunk, Balázs is pár napra látogatóba. Mátéval és Balázzsal is bejártuk a várost, megmutattunk nekik minden fontos és érdekes látnivalót, meg persze a Brandenburgi kaput, a Potsdamer Platz-ot és elvittük őket a Warschauer Straße-ra bulizni is, szóval kaptak a jóból rendesen.

Felmentünk a Reichstagba is, Anna már 5-ödjére, én csak negyedszer... és még egyszer felmegyünk majd... lassan más féélek, hogy gyanúsak leszünk, és ki leszünk utasítva, mert túl sokat járunk a kormányépületekbe. :)

Újra elutaztunk Potsdamba, ahol legutóbb csak terepgyakorlaton voltunk, és akkor sajnos az idő szűke miatt nem sikerült megnézni az egész város, kimaradt például a híres Sanscoucci kastély, melynek parka gyönyörű, és üvegházában csodás növények vannak. Újra bejártuk a holland negyedet, az orosz "kolóniát" és piknikeztünk a folyóparton. Potsdam kedves kis város a maga kis lelassult módján, Berlin tökéletes ellentéte, és jó kiegészítője is egyben.

 

 

Nagyon jól teltek ezek a napok, persze a változatosság miatt is, no meg a jó társaság sem maradt el, de annak is örültem, hogy újra és újra végigjártuk a várost. Most már szerintem bekötött szemmel is bárkit elvezetek bárhová Berlinben, útikönyv és térkép nélkül természetesen. Érdemes volt többször elmenni a nevezetességekhez, mert legtöbbször elsőre sok mindenen átsiklik az ember szeme, és a kisebb részleteket csak utólag veszi észre. Tegnap például Balázzsal a Reichstag épületéből sétáltunk ki a Spree partra, amikor Balázs észrevett egy táblát a Reichstag falán, mely a német-magyar baráti kötelék jegyében került ki és az összetartozást meg a egységet jelképezi...

És közben felfedeztük, hogy a Spree partján, minden este, naplemente után levetítenek egy filmet a Reichstag történetéről, ami nagyon érdekes, és teljesen jól, érthetően elmeséli a történelmi eseményeket (német nyelven, angol felirattal) Ez a kezdeményezés június 28-tól, ha jól emlékszem nyár végéig tart.

Lepacsiztunk Marx-al és Engels-el is.

Berliner Dom

 

Nehéz volt tartani, de a Balázs segített :)

 

Reichstag vol.4

A tábla a magyar és a német nép barátságának jelképeként.