Na gyerekek ezt is megértük! Pontosan egy hét múlva indulás hazafelé a drága családomhoz és barátaimhoz. Eddig sosem mondtam ilyet korábban, de az Ti támogatásotok és szeretetetek nélkül nem sikerült volna mindezt elérni, és ezért szeretnék most Nektek köszönetet mondani!
Eddig nem volt "vége"- hangulatom, egyáltalán nem éreztem, hogy lassan hazamegyünk, pár nap múlva csak emlékké válik mindaz, ami ebben a félévben az életemet jelentette. De most a napokban engem is elért a búcsúhangulat. A barátok, ismerősök már hazautaztak, tőlük már elbúcsúztunk, most a várostól kell, a élettől, a parkoktól, Berlintől.
Tegnap és ma este is utoljára összeültünk kicsit négyen. Anna, Balázs, Pepe és én. Előkerültek az utolsó pálinkatartalékok, borok, és a Coppistraße-i balkonon elszívtunk egy szivart... ennyi volt. Vége. Persze nem kell gyászosan tekinteni erre az egészre, sőt, most jön csak lényeg, hogy ezeket az élményeket, tapasztalatokat hogyan kamatoztatjuk a jövőben, mégis hiányozni fognak ezek a közös esték. Néha csak random összegyűltünk valamelyikünk penthouse-ában, vagy Pepetown-ban a 10.-en, vagy nálam az 5-en, és mindig fantasztikus estéket alkottunk, a vérre menő uno-csatákkal, Jóbarátok filmezéssel, vagy éppen Topmodell-fagylalt kombóval. :)
A fiúk holnap reggel utaznak haza, mi egy hét múlva. Szóval pont marad még egy hetünk rendberakni az életet. Lemondani a bankszámlákat, kijelentkezni a polgármesteri hivatalban, elintézni az egyetemi papírokat, és persze utoljára megnézni Berlint, mert most nem jövünk egyhamar vissza.
Pont erről beszéltünk ma este is. Amikor májusban hazautaztunk nem volt semmi rossz érzés, hiszen tudtuk, jövünk pár hét múlva vissza Berlinbe. Az lenne a legjobb, ha most hazamennénk kicsit Magyarországra és pár hónapra megint vissza Berlinbe. Őszintén szólva nagyon hiányoznak az otthoni dolgok, főleg Ti, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz úgy hazamenni, hogy nem jövünk vissza. Hihetetlenül furcsa.
Szerencsére lesz dolgom otthon, egyetem, diploma, munka ..., de egy dolgot biztosan tudok, egy részem már Berlinben él, és mindig berlini marad, és ez a kis részem nem fog velem hazajönni, hanem megvár, ha újra eljövök ebbe a csodás városba! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése