Tanulás.Vizsgák.Ausgeführt

Egy hatalmas hangos kiáltással kellene kedzenem. Elvégeztem az Erasmus-os német vizsgáimat!!!!!!!!!

Sajnos valamikor július 3-án, 4-én realizáltuk, hogy már csak egy hetünk van a vizsgákig, és őszintén szólva év közben nem nagyon vittük túlzásba a tanulást. Persze természetesen bejártunk az órákra, és figyeltünk, sok mindent meg is értettünk órán, de rengeteg szótárazás várt még ránk, nem is beszélve a konkrét tanulásról.

Így valamikor július 4-én  nekiveselkedtünk és letöltöttük az év közben leadot anyagot az egyetemi oldalról .... (kisebb hatásszünet) .... Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem töltjük le.

A tananyag minden tárgyból óriási volt, és biztosan tudtuk, hogy pár nap alatt nem fogunk tudni felkészülni a vizsgákra, ráadásul szóbeli vizsgákra. Szépen felosztottuk a témákat, és elkezdünk szótárazni, ez persze csak arra volt jó, hogy lássuk mennyi szót nem ismerünk, és még kevésbé féljünk a szóbelitől.

Aztán valamikor múlt hétvégén nálam eljött a mélypont. 3 szóbeli vizsga, 3 egymást követő napon, németül. Ez őszintén szólva még otthon is megterhelő magyarul, nem hogy így, és emiatt eléggé kilátástalannak láttam a helyzetemet.

Az első vizsgánk július 10-én volt Südamerikából. Elég részletes volt az anyag, kitért a geológiai, történelmi háttérre, bemutatta az egyes tájakat, és átvette a mai gazdasági, társadalmi helyzetet is. A vizsgán a tanárúr is nagyon kedves és megértő volt. Mi meg minden némettudásunk összeszedve próbáltuk beszámolni Dél-Amerika csodálatos világáról. Így visszagondolva ügyesek voltunk nagyon. Jó persze volt néhány mondat amit hát még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne nyelvtanilag helyes német mondatnak nevezni, mégis megértették mit szeretnénk mondani, sőt minden kérdésre jól válaszolva 2,3-as érdemjegyet kaptunk.
Éééés mivel Dél-Amerikából vizsgáztunk, gondoltuk stílusosan kell ünnepelnünk. Régóta szerettük volna kipróbálni a kaktuszos sört, szóval kaktuszos vizsga után, kaktuszos sör! :)

Következő nap Regionale Klimatologie-ból vizsgáztunk, ugyanannál a tanárúrnál, mint Südamerikából. Így már jól ismert minket, év közben is sokszor beszélgettünk vele amúgy. Nagyon kedves volt ezen a vizsgán is, csak 2-2 kérdést tett fel, és 2,0-ás érdemjeggyel zártam a napot.

Valahol itt jött el az a lélektani mélypont, amikor már több napi éjszakázás, és pár óra alvás után, állandó németezés és idegeskedés mellett csütörtökön 11-tól Verkehrsgeographie-ból kellet volna vizsgáznunk. Egyrészt nem is tudtuk megtanulni az anyagot, mert itt Németországban más alapokon nyugvó földrajzoktatás folyik, ami a közlekedésföldrajzban teoriákra, hipotézisekre alapozva magyarázza a egyén mobilitási lehetőségeit, ami németül érthetetlen és hihetetlenül nehéz volt. Másrész pedig megvolt a 2 teljesített tárgyunk, így emiatt kihagytuk a harmadik vizsgát.

El sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés volt minden tárgyból levizsgázni, és végre végezni a tanulmányainkkal. Most tényleg jöhet a turistáskodás, és a pihenés minden mennyiségben!!!

Közben a német kurzus is véget ért, amire év közben jártunk. Nem mondom, hogy sokat fejlődött a némettudásom ezeken a nyelvórákon, de sok olyan szleng-et, német-berlini mondást tanultam, amiket otthon, egy normál nyelvórán sosem tanulhatok meg. Sőt kiderült, hogy egyes nyelvtani szabályokat, amiket anno a fejünkbe véstek, itt élesben nem is pont úgy használnak, ahogyan az a nagykönyvben írva vagyon, hanem csak úgy érzésre... :) És ezt élőbeszédben is észreveszem, beszélnek ahogy éppen jön, és megértik ha te is csak úgy beszélsz nekik, ahogy éppen gondolod. 

Szóval megkaptam a nyelvkurzus-os bizonyítványomat is, 2,0-ás érdemjeggyel, amire szintén nagyon büszke vagyok. :)

Most hogy végre nincs suli, próbáljuk felfedezni a többi kis kincset ebben a nagy városban, szóval remélem többször, és többet tudok majd írni Nektek! A héten újra vendégeink érkeznek, szóval turistacipőt fel, és indul a Túr dö Berlin II., látnivalóból még mindig van bőven, (sajnos esőből is rendesen van még a készleten), remélem, hogy nem fog olyan gyorsan eltelni ez a maradék egy hónap, mint amilyen gyorsan eltelt ez a 3 és fél.

Potsdam Calling

Halihó az otthoni nyári melegben szenvedőknek, küldök egy kis esőt innen Berlinből, mert már nagyon tele van vele a hátizsákom. A héten kedves 17-20 °C várható, folyamatos ESŐVEL. Időjárásjelentésünket hallották!

Na de tényleg kicsit jöhetne már a nyár, a napozásos meleg, kimozdulni se nagyon lehet ilyen ramaty időben.

Óriási szerencsénk volt pénteken, hiszen (véletlenül) 30°C-os melegben mehettünk terepgyakorlatra Potsdamba. Ez egy rendes kurzusnak számít, olyan, mint az otthoni terepgyakorlatok, csak itt 0,2 ECTS-Punkt jár érte. :) Mármint ez az egynapos potsdami kiruccanás csak ennyi kredit.

A találkozó reggel 9-kor volt a Griebnitssee-i S-Bahn megállóban, és ennyi információnk volt kb. az egészről, nem ismertük a tanárt, sőt a diákokat se, nem tudtuk hányan leszünk és kiket kell majd keresni.... De persze azért megoldottuk gyorsan a dolgokat, ugyanis miután leültünk a padra várakozni és feltűnően "magyarul" beszéltünk, megszólított a mellettem ülő lány, hogy mi is XY tanárra várunk-e. :) :) 

Ő persze német diák volt, ismerte a tanárt, és gyorsan érkeztek a többiek is.

Rövid eligazítás után a tanárúr elkezdett mesélni a napi programról, meg az S-Bahnhof történetéről. (Utóbb kiderült, hogy helybéli, Potsdamban lakik, ... szóval ezért mesélt mindenről kétszerannyit, mint amennyit szerettünk volna).

Első úticélunk a Potsdami Filmgyár, ahol rövid bepillantást nyertünk a kullisszák mögé, és ahol Marlene Dietrichről külön sétány van elnevezve. Vicces volt látni a kiszuperált díszleteket, amik valamikor egy filmben szerepeltek, mert meg szeméttelepszerűen körbe vannak nőve fűvel.

 

Bal oldalon a Berlini Falhoz használt díszlet, jobbra pedig valami szörny, szegény már nem ijeszteget.

               

 

 

A terepgyakorlat célja az volt, hogy megismerjük Potsdamot, mint Landeshauptstadt-ot, és mind természetföldrajzi, mind városföldrajzi szempontból átfogó képet kapjunk a város fejlődéséről. A tanárúr nagyon érthetően és jól beszélt németül, meglepő volt minden mondatát érteni, és valahol jó érzés is volt, hogy nem csak hablatyolást hallok, mint némelyik előadásunkon...

Szóval tettünk egy jó nagy sétát a városban, és bár meleg volt, mi meg fáradtak voltunk, és mindig az árnyékot keresve csücsültünk a padokon, járdaszegélyeken, a tanárbácsi szünet nélkül, óriási lelkesedéssel mesélt a városról. 

Ami nekem rögtön szembetűnt, hogy Potsdam olyan, mintha vidékre utaznánk a nagyvárosból. Komolyan hasonló beütése volt, mint Nagykanizsának, a házak, a kis utcácskák, boltok a az utcafronton, kellemes hangulata volt nagyon. Na jó villamos az nincs Kanizsán, még.. :) 

Az emberek nyugodtak, nem rohannak, mint itt Berlinben. Nem löknek fel a villamosra szaladva, nincsenek utcai kajaárusok, a vendégek inkább beülnek valahova ebédelni. Sokkal kellemesebb környék, mintha lelassult volna az idő. 

A sétánk során bejártuk a város legszebb helyeit. Megnéztük a Nikolaikirche-t, az Alte Markt-ot, és a belvárosban egy bögre kávé mellett élveztük, hogy végre meleg van. (Mondjuk ekkor még nem tudtuk, hogy a program nagyobb része, még hátra van. :)) 

 

  

 

 

Gyönyörű volt a városkép, hangulatos utcákkal, kicsi boltokkal

Nikolaikirche

Ebéd után újra nyakunkba vettük a várost, és megnéztük a Holland-Viertel-t (Holland-negyed). Több utcában is ugyanolyan pirostéglás ház volt mindenhol. Régen az ide települt hollandok (és északi népek) lakták, napjainkra manufaktúrák boltjai találhatók az alsó szinteken, fent lakóházak. A tűzzománctól, a bonbonokig, a kávézótól a varrodáig minden megtalálható itt.

Utána pedig elsétáltunk az orosz negyedbe is, azaz a Russisches Kolonie-ba. Itt több tucat faház állt, egymáshoz nem túl közel, több utcácskában, legtöbbjük panzió vagy étterem, de mindenesetre jó kis hangulata van a környéknek. Az egész ilyen park jellegű, sokan járnak oda biciklivel is.

 

  

Számomra a nap fénypontja az utolsó állomásunk volt, a Belvedere-kastély. Ekkora már csak 5-en maradtunk, a résztvevők nagy része ebéd után elhúzott, hogy nekik dolguk van, és a tanárúr boldogan aláírta nekik az indexet így is, de mi maradtunk, elvégre elsőkézből hallottunk Potsdamról, külföldiként.

A kastély nagyon kicsi (persze csak úgy egy átlagos kastélyhoz mérve), mindössze két terme van, de gyönyörű a belsőkertje, és innen a "legszebb kilátás Potsdamra" és a környékre. A belépő 3 euróba került, de abszolút megérte, hiszen nagyon szép volt a toronyból látni a várost, a környező erdőket, és a távoli felhők között bújkáló Berlint is. A tanárúr mindent részletesen elmagyarázott a történelemről, az épületekről, a hegyekről, amelyeket a toronyból láttunk. Sőt még pár odatévedő turista is csatlakozott hallgatóságként.

(Ezenkívűl van még egy gyönyörű kastély Potsdamban, a Schloss Sanssouci, ami sokkal impozánsabb, és csodálatos kastélykerttel rendelkezik, de ez sajnos kimaradt a programból, de legalább van okunk visszamenni ebbe a kedves kis városkába.)

 

 

A program végeztével  a maradék pár emberrel együtt indulunk vissza Berlinbe. Közben beszéltünk a tanárúrral, hogy Erasmus-os diákok vagyunk, és hogy a papírjainkat majd alá kell írnia. Ő pedig rögtön vissza is kérdezett, hogy "Spanyolország melyik részéből érkeztünk?" (Gondolom villogni akart, hogy rögtön megállapította, hogy spanyolok vagyunk... szegény, jól beégett!) Közöltük vele, hogy nemám spanyolok vagyunk, hanem magyarok. Erre a következő kérdése az volt, hogy "elégedettek vagyunk-e a kormánnyal?" ... no comment. Nem ez az első alkalom, hogy miután kimondom, hogy magyar vagyok vagy Schmidt Pál plágiumos ügyét, vagy a kormányunk húzásait kapom vissza.

Aranyos volt amúgy a bácsi, mert rögtön mesélni kezdett, hogy kétszer is járt terepgyakorlaton Magyarországon, egyszer Pécsen, majd Visegrád-Esztergom-Budapest környékén, és dícsérte is a magyar tájat, meg a soproni borokat. :)

Nos hát ez volt a kis utazásunk, picit földrajzosan, de abszolút turistásan Potsdamban. Nagyon beleszerettem ebbe a városba, amíg itt leszek Németországban még biztos elmegyek oda újra.

Nem tehetem, hogy nem emlékezem meg a hétvége másik óriási eseményéről, az EB döntőről. Csütörtökön teljes díszben, zászlókkal, német arcfestéssel, német körmökkel, hulala nyaklánccal indultunk neki a német-olasz elődöntőnek. Személy szerint nagyon pitének éreztem a meccset, biztos voltam benne, hogy nyerni fogunk... a 20. perc után már nem annyira, az első félidő után pedig rettegve vártam a folytatást. Sajnos az utolsó pillanatban érkezett (szerintem jogtalan) tizenegyes nem volt elég, hogy a német csapat a döntőbe jusson. Hát eléggé lehangoló volt, főleg úgy, hogy láttam, hogy ez az ország március óta mi mindent meg nem tett a győzelemért, egy emberként szurkoltak, állandóan és óriási lelkesedéssel. Sajnos a győzelem reménye szertefoszlott csütörtökön, és ennek több utcai rendbontás lett a következménye. Szomorúak voltunk mi is, hiszen nagyon szorítottunk a német csapatnak, véleményem szerint nagyon ügyesek voltak végig.

A döntőn így már a szívemhez oly közel álló spanyol csapatnak szurkolhattam! Fantasztikus játék volt, megérdemelt gólokkal, bárcsak Buffon ugyanilyen fáradt és béna lett volna csütörtökön a németek ellen, mint vasárnap a döntőn. A lényeg, hogy a spanyolok megérdemelték az Európa Bajnok címet, és annyira aranyos volt, ahogy a gyerekeikkel ünnepeltek a pályán. :)

 

A német válogatott. Szép volt srácok! Még Frau Merkel is így szurkolt Nektek! :)

És a BAJNOKOK!!!!

 

Reichstag és Christopher Street Day

Megint eltelt egy új hét, úgy néz ki, hogy a folyamatos programok, hétvégi bulik közepette csak nehezen jutok el odáig, hogy írjak Nektek! 

Elég mozgalmas pár napot tudhatunk a hátunk mögött, szerintem ezen a héten nem nagyon volt olyan nap, amikor csendes nyugalomban itthon csücsültem volna, mert állandóan csináltunk valamit. 

Köszönhetjük ezt rögtön annak is, hogy Balázs felfedezte, hogy mekkora hihetetlenül nagy kockák vagyunk (én sem gondoltam volna!!!), de valami elképszető módon rákattantunk az egyik számítógépes játékra, amit ő mutatott nekünk. Annával meg vagyunk őrűlve érte, szóval sokat vagyunk Balázsnál is! 

Persze emellett még mindig megy az EB, amit folyamatosan követünk. A német meccsket pedig mindig valahol a városban egy nagykivetítő előtt nézzük. Legújabb fefedezésünk az volt, hogy a Spree parton sétálva megláttuk valami zártkörű klub kivetítőjét, és leültünk szépen a partra, sörözgettünk és onnan néztük a német-görög-öt. Jövő héten jönnek az elődöntők, aztán majd a döntő, amit már nagyon várok. Szentül hiszem, hogy német-spanyol döntőnk lesz, de azért még nem szeretném elkiabálni, viszont azt már megbezséltük, hogy a döntőt mindenképpen a Brandenburgi kapunál lévő Fanmiele-n nézzük, amiről korábban meséltem Nektek.

A hét egyik nagyobb eseménye, hogy ellátogattunk a Reichstag-ba (Bundestag-ba). (Egyébként a Reichstag jelenti magát az épületet, és a Bundestag pedig Németország törvényhozó testületét.) A Humboldt Egyetem szervezésében került sor erre a kis túrára, így erasmusos diákokkal együtt nézük meg az épületet. Már a beléptetés is elég körülményes volt, (hasonló, mint otthon a Parlamentben). A cuccokat le kellett pakolni kis dobozokba, amiket átvilágítottak, és nekünk is át kellet sétálni a mágneskapun. Majd ezt követően bementünk az épületbe, ahol komoly fotocellás ajtórendszerrel engedtek be minket. Például, mikor bementünk az első ajtón, a második addig nem tudott kínyílni, csak miután mindenki bejött és az első becsukódott. Nagy a fegyelem, meg a biztonság, az már biztos.

Egy kedves bácsi volt az idegenvezetőnk, aki először a tanácsterembe invitált minket. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol Angela Merkel asszony ülésezik. :) A bácsi nagyon érthetően és jól beszélt németül, persze tudta, hogy nem éppen anyanyelvi németesekkel van dolga, úgyhogy minden szavát értettük. Mesélt a választási rendszerről, a tanácsterem berendezéséről, a párok elhelyezkedéséről, és magáról az ülések menetéről is. 

Németország szövetségi köztársaság, így a 16 szövetségi tartomány képviselteti magát a parlamentben, mindenkinek megvan a saját helye.

Majd bejártuk az egész épületet, megnéztük a legérdekesebb termeket, és meglátogattuk Frau Merkelt is, ám sajnos épp házonkívül volt. 

 

Történelemből biztosan mindenki tanulta, hogy "1933-ban az épület belseje kiégett, így az épület használata egy ideig szünetelt. A helyet Németország kettészakadása után alkalmanként a Nyugat-német kormány használta. Németország egyesülésével és a Fal leomlásával minden megváltozott. A Reichstag hirtelen egy politikai sziget széle helyett egy nagyváros közepébe került. Így került ismét viták kereszttüzébe, miután a parlament (kis többséggel) megszavazta az egyesült ország parlamentjének Bonnból Berlinbe költöztetését."

Az eredeti épület 1895-ben ...

... és újjáépítve, mai pompájában.

Lehetőségünk volt felmenni a kupolába is, ahonnan (elvileg) gyönyörű kilátás nyílik a városra. A kupolába körkörös lépcsön lehet feljutni, és középen tükrök százairól mosolyog vissza az egész város. (Érdekességképpen mondom, hogy a kupolába ingyenesen is fel lehet menni, szóval bárki, aki Berlinbe látogat, mindenképpen nézzen utána, csak 3 nappal elötte be kell regisztrálni névvel, személyi számmal a weboldalon.)

Gyönyörű volt az egész épület, mindenkinek kívánom, hogy egyszer mindenképpen jöjjön el Berlinbe és nézze meg.

Ez a körkörös tükörrendszer teszikülönlegessé a kupolát.

   

A hétvégén pedig egy érdekes rendezvényen, a Christopher Street Day-en vettünk részt. Még a LoveParade-os időkből visszamaradt énem (voltam talán 8 éves!) kívánkozott mindig Berlinbe, hogy az Unter den Linden-en, kaminonsor, és több ezer ember mellett bulizhasson. Ennek egy része most teljesült!!!

Ez a fesztivál egyébként a tolerancia és az elfogadás jegyében "a homoszexuálisok és a leszbikusok jogaiért kiálló, a velük szemben nagyobb toleranciát követelő rendezvény. A felvonulást a New York-i Christopher Streeten 1969-ben tartott első melegparádé emlékére rendezték meg. Az 1969-es New York-i parádé előzményeihez tartozott, hogy a rendőrség a Christopher Streeten rátámadt egy főleg homoszexuálisok által látogatott bárra."

Valahogy így nézett ki a Strasse des 17. Juni

Őszintén szólva nem gondolkodtam előre, hogy milyen lesz az egész, de egészen elképesztő volt, és közben furcsa is. Rengeteg érdeklődő volt, volt aki szimpatizánsként, volt aki hozzánk hasonlóan szimplán kiváncsiságból és a buli kedvéért ment el, de tele voltak az utcák, a kisgyerekektől a 60 éves mamikákig. (Akik egyébként nagyon viccesen pózoltak a királynőnek öltözött férfiakkal! :)  

És tényleg hasonlít a LoveParade-ra, techno ezerrel, kamionokon táncoló emberek, az utcán több százezren buliznak, igazi karneválhangulat van és mindenki érdekesebbnél-érdekesebb jelmezeket visel. Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan party volt, ez is Berlin része, és nem volt semmi látni ezt az egészet.

Na ez az a fotó, amit nem hagyhattam ki az urakkal!!!

 

Néhány kép a jelmezekről, csak úgy szemléltetésképpen!

A színek és a formák versenyében az abszolút nyertes:
 ... a futballpályát viselő hölgy, vagyis úr, vagyis...

Europameisterschaft 2012

Elkezdődött az EB!!!!!

Hihetetlen, de máris június közepe van és ezerrel tombol a fociláz Németországban. Ha van olyan nemzet, aki mindent megtesz a csapatáért, akkor az a német. Eszméletlen milyen szintű imádat veszi körül a játékot, és magát a rendezvényt. A legkisebbektől az idősekig mindenki egy emberként szurkol a német válogatottnak, soha ehhez hasonlót nem láttam még. 

Múlt pénteken, június 8-án startolt, az idén Lengyelország - Ukrajna rendezésű foci Európa Bajnokság, de itt Berlinben már áprilisban mindenhonnan csak a fociról lehetett hallani. A boltok tele voltak a különböző (német)szurkolói kellékekkel, a legtöbb általános termék német nemzeti színű csomagolást kapott, és mindenki készítette magát az egy hónapon át tartó fociőrületre. 

Valahogy így néznek ki a boltok... még a wc-papír is focimintás...

Pénteken mindannyian kiváncsiak voltunk a Lengyelország - Csehország nyitómeccsre, és a közelben találtunk is egy korrekt helyet, ahol kivetítőn lehet nézni az EB meccseket. A Subland nevű klub udvarán tiszta strandhangulatot csináltak a tulajdonosok, már csak a pálmafák hiányoznak, szóval elég sokszor leszünk megtalálhatóak ezen a helyen. Pepe múltkor már büszkélkedett, hogy megismerték a pultosok... lehet, hogy ez lesz a törzshelyünk. (Mondjuk Annával ma éppen egy dönerest szemeltünk ki erre a célra... de majd meglátjuk) A félidőben pedig csocsóztunk, jó magyar szokás szerint.

A szombati német-portugált viszont már nagyüzemben szerettük volna tolni. Ezért a jól megérdemelt tepsis rakott karfiolos ebéd után a Brandenburgi kapuhoz indultunk. Az EB idejére ugyanis egy komplett több kilóméter hosszú "Fanmeile" került kialakításra a "die Straße des 17."-n . Aki elég öregnek érzi magát, biztos emlékszik a '90-es évek berlini LoveParade-jaira, amit hasonlóan ezen az utcán rendeztek, szóval kicsit átéreztük a hangulatot. :)

A német csapat mérkőzéseit itt is meg lehet majd tekinteni, illetve az elődöntöket és a döntőt. Gondolom másnap reggelre gyorsan rendbevágják az utcát, mert Berlin egyik legforgalmasabb útjáról beszélünk, ami nélkül megbénulna a közlekedés. De ezeken a napokon esténként el van terelve a forgalom. 

Sajnos az egész terület le volt zárva, csak külön bejáratokon lehetett bejutni a kivetítőkhöz. Átvizsgálás, motozás, mint a reptéren, sőt semmiféle folyékony dolgot nem lehetett bevinni a rendezvény területére, egy csaj táskájából ott dobatták ki a dezodoros flakont, meg a gyógyszereket. Nos, hát mivel mi jópár sörrel, meg finom borokkal felszerelkezve érkeztünk, nem igen szerettük volna, ha azok a nagy konténerben végzik, ezért alkalmaztuk a "kerítés alatt", tökéletesen jól működő módszert. :)

Az egész meccs fantasztikus volt, abszolút stadionhangulat, körülöttünk rengeteg szurkoló, akik a gólnál egy emberként emelkednek el a talajtól, és egymás nyakába borulva örülnek a csapat sikereinek. Hatalmas élmény volt így nézni a mérkőzést, biztos hogy megyünk még párszor ide is.

Eszméletlen volt a tömeg már napközben a villamosokon, S-Bahn-okon is. Mindenki zászlókkal, sapkákkal, sípokkal, és minden német nemzeti színű. MINDEN!!! Én meg Anna csak óvatosan felvettük a fekete-piros-sárga hulala-nyakláncunkat, meg az arcunkra német zászlót rajzoltunk, és eléggé eltörpültünk a tömegben. 

A legelképesztőbb dolgokat tudják magukra aggatni, és az a legfurább, hogy ez itt így természetes. Minden autón ott vannak a kis ajtóra szerelhető zászlók, a visszapillantóra ráhuzható nemzetiszín huzat és a DEUTSCHLAND felirat a hátsó ablakra kifeszítve.

Rengeteg ember, talán elvétve volt pár portugál szurkoló is... valahol

 

Itt pedig a csodálatos körmünk és a pofi-zászlócskáink. :)

Azt mondanom sem kell, hogy meccs után bulizni indultunk. Most először úgy különösebb terv nélkül, arra gondoltunk, hogy elmegyünk a Warschauer Straße-ra, mert ott található a legtöbb kocsma, bár, klub stb., és majd beülünk valahova. 

Nos talán épp beléptünk egy kapun, egy kerthelyiségbe, ahol utánnunk szól egy srác, hogy "Magyarul beszéltek?". Röhögtünk, hogy már megint magyarokkal futunk össze, lassan tényleg igaz, hogy működik a magyarmágnes. A srác, Johannes valójában Berlinben született, csak apukája magyar, de nagyon szépen beszélni a nyelvünket, és nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. És mivel a barátaival épp egy szülinapi buliba igyekeztek, csatlakoztunk... valójában az ottani egyik klubba sikerült bejutnunk így velük, mindössze annyit kellett mondanom a pénztáros csajnak, hogy "Tudom, tudom", merthogy egyszer ő is volt Magyarországon és nagyon megtetszett neki ez a szó. Majdnem a nyakamba ugrott örömében, mikor meghallotta tőlem. :)

Később kiderült, hogy "Silent Party" lesz, ami azt jelenti, hogy mindenki kap egy vezeték nélküli fülhallgatót, amin most két választható csatorna volt, és a teremben két DJ tekerte a lemezeket, mi pedig kiválaszhattuk, hogy éppen melyiket hallgatjuk. Jellemzően ez abból állt nálunk, hogy egymásnak ordibáltunk "Anna, hallgasd a másikat!!!", "Miért, ott mi megy?", meg egyszer levettük a fülhallgatót és a tök csendben hallgattuk, ahogy az emberek hamisan ráéneklik a szöveget a fülükben szóló zenére. :) 

Sosem voltam még elötte ilyen buliban, de nagyon tetszett, órákig buliztunk a rertorock zenékre. Szuper este volt!

Hát meccs lesz még bőven, ma este például egy újabb, Németország- Hollandia, amit megint valami nagyobb rendezvény keretein belül nézünk meg, szóval innentől beindul a szekér, foci minden mennyiségben, most először amolyan német módra, velünk magyarokkal.

Hajrá Németország! Los geht's Deutschland!